Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Henszlmann Imre, a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának előadója törvénytervezetének kézirata 1878-ból, amelyet Pulszky Ferenc és Hegedűs Candid Lajos közreműködésével készített. Ez a szöveg szolgált az 1881. évi törvény alapjául. Az 1881. évi XXXIX. tc. I. fejezete Trefort Ágoston, 1872-1888 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA elnöke, A műemlékek fenntartásáról rendelkező XXXIX. tc. beterjesztője Forster Gyulának, a Bizottság tagjának, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt levele, amelyben tájékoztatást adott a törvénytervezet felterjesztéséről Az országgyűlés 1881. május 24-én fogadta el a május 28-án mindkét házában kihirdetésre került A műemlékek fenntartásáról szóló XXXIX. törvénycikket. Evvel megszületett a magyar műemlékvédelmet átfogóan szabályozó első önálló törvény, amelyet csak 1997-ben követett az újabb. Az első javaslat megfogalmazója Henszlmann Imre, az 1872-ben létrehozott Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának előadója volt. Ő 1878-ban nyújtotta be tervezetét, az alábbiakkal indokolva azt: „A magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága hat évi működése után meggyőződvén arról, miszerint hazai műemlékeink fenntartását nem csak a közönség de az országgyűlés is immár szükségesnek elismerte; - elérkezettnek véli azon időt, hogy műemlékeink megóvása és fenntartása a culturában előrehaladott nemzetek példájára hazánkban is törvény által biztosíttassék". A tervezetet a törvényelőkészítés különböző szintjein több évig vitatták, amíg a végleges változatot Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1880. március 31-én az országgyűlés elé terjesztette. Az elfogadott törvény négy fejezetben a műemlékek gondozásáról, a műemlékek fenntartása céljából szükséges kisajátításokról, a büntető intézkedésekről, valamint a műemlékvédelem szervezeti kereteiről, nevezetesen a VKM felügyelete alatt működő Műemlékek Országos Bizottságáról rendelkezett. Az önálló műemlékvédelmi törvény elfogadása és a MOB létrehozása - annak minden gyengeségével együtt is - jól illeszkedett a kiegyezés után felgyorsuló társadalmi modernizáció, a kulturális élet kialakuló - európai léptékkel mérve is korszerű - szervezeti és intézményi rendszerébe. A törvény megteremtette a védelemhez szükséges kereteket, de annak tartalommal történő kitöltéséhez - mint az a további évtizedekben kiderült - a kívánatos anyagi eszközöket nem tudta hozzárendelni.