Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

B PROGRAMOK O A NEMZETI ÖRÖKSÉG PROGRAM PÁLYÁZATAI 7. ábra. Támogatás megyénkénti bontásban • Bács-Kiskun H Budapest • Hajdú-Bihar • Nógrád • Tolna • Baranya • Csongrád • Heves • Pest • Vas • Békés • Fejér • )ász-Nagykun-Szolnok • Somogy • Veszprém • Borsod-Abaúj-Zemplén • Győr-Moson-Sopron • Komárom-Esztergom • Szabolcs-Szatmár-Bereg • Zala szempontok alapján a zsűri természetszerűleg kiemelni javasolt egyes pályázatokat, nem részesítette ugyanakkor előnyben a gazdasági haszonra törekvő projekteket, valamint a műemlékvédelmi szakmai és/vagy műszaki szempontból nem megfelelő tartalmú pályázatokat. Az egyházak és az önkormányzatok kiugróan magas támogatási aránya elsődlegesen a pályázók közötti hasonlóan magas részarányukkal magyarázható, lévén szó a műemléktulajdonosok két legnagyobb csoportjáról (3-4. ábra). Le kell azonban szögeznünk, hogy a pályázatnak nincsenek vesztesei, csak nyertesek és nem nyertesek. Az alaki hiba miatt a bírálatból kizárt pályázatoktól eltekintve ugyanis a támogatásban nem részesítettek elutasítására nem műemlékszakmai indokok, hanem forráshiány miatt kényszerült a döntéshozó. Mivel az 1. és 3. kategóriában műemlékek mellett a helyi védelem alatt álló épületekkel is lehetett pályázni, a 4. kategóriában pedig sem a műemléki, sem a helyi védettség nem volt feltétel, a pályázat elmozdulást jelentett abba az irányba, hogy az épített örökség egészét a nemzeti kulturális örökség részeként kezeljük, függetlenül attól, hogy egyes elemei jogszabály által deklaráltan is védelem alatt állnak-e. A benyújtott pályázatok mintegy 40 %-ának tárgya nem élvezett országos védettséget; helyi védelem alatt állt kb. 10, nem volt védett kb. 30 %-uk. Végül, de nem utolsósorban külön említést érdemel, hogy három kategóriában a határon túli magyar épített örökség tárgyában is lehetett pályázatot benyújtani. Ez a tény annak a nemzetpolitikai szempontból indokolt és szükséges kormányzati törekvésnek a folyománya, amely arra irányul, hogy az anyaországi kezdeményezések integráltan kezeljék a határon túli magyarságot. A pályázatok iránt mutatkozó rendkívüli érdeklődés jelzi, hogy a pályázati célok mennyire időszerűek voltak, és reprezentatív jelleggel bír az ország történeti épületállományát illetően is. A pályázati rendszer „mellékterméke" tehát egy közvélemény-kutatáshoz hasonló igényfelmérés a műemlékek állagát érintő tulajdonosi (használói, kezelői) szándékokra vonatkozóan. A beküldött pályázati anyagokból naprakész információk szerezhetők a stratégiai tervezéshez, ezáltal hatékonyabbá tehető a szükségszerűen korlátozott állami szerepvállalás. A pályázatból leszűrt tanulságok alapul szolgálhatnak ahhoz a törekvéshez is, amely arra irányul, hogy megfogalmazza a műemlékvédelem hosszú távú céljait, megvalósításának eszközrendszerét, és kijelölje az örökségvédelem helyét a nemzeti fejlesztési stratégiában. KÁLDI GYULA - SEBESTYÉN JÓZSEF - TAMÁSI JUDIT