Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

© GÖDÖLLŐ (PEST MEGYE) GRASSALKOVICH-KASTÉLY A fővárostól alig 30 kilométer távolságra emelkedik a hazai ba­rokk építőművészet egyik stílusformáló világi emléke, az 1740 körül épített, majd a későbbi évtizedekben folyamatosan bővített gödöllői Grassalkovich-kastély. A méreteiben és pompájában is egyedülálló épületet Mária Terézia magyar „pénzügyminisztere", a Magyar Kamara 1748-1771 közötti elnöke, gróf Grassalkovich I. Antal (1694-1771) építtette családi rezidenciául. A későbbi nemzedékek által is alakított kastély kettős U alakú, nyolc szárnyból, lovardából, istállókból és különböző funkciójú mel­léképületekből, valamint dísz- és vadaskertekből álló együttes volt, melyet a legmagasabb főúri reprezentációra, sőt a korabeli uralkodói igényeknek is megfeleltetve építettek ki. A nagy ívű po­litikai pályát befutó, birodalmi hercegi rangot is elért (1784) Grassalkovichok címerét III. Antal (1771-1841) halálakor lefelé kellett fordítani, s ezzel a gödöllői kastély első fénykora is lezá­rult. A második fénykor 1867-ben vette kezdetét, amikor az együttes állami tulajdonba került, és a mindenkori magyar ural­kodó pihenőkastélyának jelölték ki. A Monarchia bukásáig (1918) tartó fél évszázados királyi használat első éveiben a kas­télyt részben átalakították, illetve bővítették. Az 1920-1944 kö­zötti ún. kormányzói időszakot követően a kastély sorsa a foko­zatos pusztulás lett: az ódon falak között szovjet és magyar alaku­latok, szociális otthonok és szükséglakásokban élők telepedtek meg. Parkjait felszabdalták, napjainkban csak a Ny-ra eső Felső­kert 28 hektáros területe tartozik a kastélyhoz. Az együttes hely­reállításának megkezdésére és a méltatlan funkciók megszünte­tésére évtizedeket kellett várni. A 80-as évek második felétől induló, majd a 90-es években felgyorsuló rehabilitációs program első üteme 1996-ban zárult, amikor a kastély első U alakjának külső-belső helyreállítása befejeződött. A hasznosítási programnak megfelelően a főszárnyak emeletén kastélymúzeum (rekonstruált királyi enteriőrök), míg a földszinten a látogatókat kiszolgáló egységek (kávézó, ajándékbolt) és turisztikai szolgáltatások (Tourinform) kaptak helyet. Megnyitása révén az épület kulturális-idegenforgalmi centrummá vált, éves látogatószáma megközelí­ti a 300 ezer főt. Az azóta eltelt időszakban is folytatódó helyreállítás eredményeként elkészültek a D-i oldal ún. Er­zsébet-szalonjai és a barokk kori konyha termei, a D-i vendégszárnyak és a színház szerkezet-megerősítési munkái, az északi előkert és a vártemplom előtti tér, illetve a díszudvar. Vállalkozói tőke bevonásával épült romjaiból újjá - és került hasznosításra - a D-i pálmaház. A kastélyrekonstrukció fedezetét zömmel a költségvetés biztosította, 1999-ig összesen mintegy 2,1 Mrd Ft értékben. (Magántőke bevonására 60 M Ft összegben került sor) Az 1999-es millenniu­mi kastélyprogram és az NKÖM céltámogatása keretében a 2000. évben közel 300 M Ft áll rendelkezésre, részben a kastély működtetésére, részben pedig a munkálatok folytatására. A tervek szerint ebből az összegből elkészülnek a második U alak É-i szárnyainak kupolái, a templom oratóriumá­val összekapcsolt ún. Lipót-szárny, a Felsőkert Királypavilonja és a barokk színház kiviteli tervei. A kastély üzemeltetője és a hely­reállítás felelőse a szakminisztériumok (NKÖM, KÖM) és a helyi önkormányzat (Gödöllő) által működtetett Királyi Kastély Köz­hasznú Társaság. Közhasznú szerződésben rögzített feladatai kö­zül kiemelkedik a műemlék-helyreállítási munkák magas színvo­nalú teljesítése és az együttes kulturális-múzeumi funkcióinak ellátása. VARGA KÁLMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom