Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

PROGRAMOK O KIRÁLYI VÁROSOK REKONSTRUKCIÓJA A királyi városok helyreállítási programjának kezdetei még az 1996-os millecentenáriumot megelőző évekre nyúlnak vissza. Ekkor Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém, Visegrád, Buda és Óbuda, a hajdani királyi székhelyek polgármesterei kezdeményezték, hogy e városok méltóképpen részesüljenek a millecentenárium megünneplésére előirányzott állami forrásokból. Fellépésük nyomán mind a köztudatba beépült, mind a kormányzati szervek számára elfogadottá vált a „királyi városok" mint a millecentenárium megünneplésének kulcsfontosságú helyszínei fogalma. Az OMvH kezdettől e gondolat támogatójaként lépett fel, hiszen a magyar államiság kialakulását és fénykorát reprezentáló királyi székhelyek fájdalmasan csonkán fennmaradt építészeti emlékei egyben a magyar építészettörténet talán legfontosabb helyszínei. A program finomításakor a városok sorából kimaradt Óbuda és a budai vár. A megmaradt helyszíneken a tennivalók körvonalazása nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az 1996-ig hátralévő egy-két évben számottevő eredményeket felmutatni nem lehet. A program elfogadásának azonban az lett az eredménye, hogy megindult, illetve folytatódott, most már a teljesség igényével, az egyes helyszínek műemléki helyreállításának további tervezése, és az OMvH saját költségvetéséből a korábbinál nagyobb összegeket biztosított az addig szerényen haladó esztergomi és visegrádi munkákra. Mintegy a millecentenáriumi program folytatásaként a királyi városok megkezdett munkái alkotják a Magyar Millennium épített örökséggel kapcsolatos programjainak magját. Az egyes műemlékekre készített helyreállítási tervek elfogadása nyomán Esztergomban, Szent István szülőhelyén a belső vár teljes helyreállítását tűzték ki célul. A visegrádi palota esetében az Anjou-kori királyi székhelyre épült Mátyás-kori reprezentatív palota helyreállított romjainak tartós védelme a terek egy részének lefedésével látszik megoldhatónak. A visegrádi műemlékegyüttes szerves része továbbá az alsóvár és a fellegvár; ez utóbbiban a több évtizede folyó műemlék-helyreállítás felgyorsítása volt a program célja. Székesfehérvárott a magyar uralkodók koronázási és temetkezési helyének tartós megőrzése igényli, hogy védőtető épüljön a romok fölé. Veszprémben a püspöki palota és a nagypréposti palota közé ékelődött Gizella-kápolna, a királyi szálláshely hajdan kétszintes kápolnája fölé szintén védőtető építése a kívánatos, hiszen az elmúlt évtizedekben a kápolna többször beázott, és a 13. század második feléből származó falfestményei kritikus állapotba jutottak. A Gizella-kápolna nevével fémjelzett programrész egyúttal a Veszprémvölgyben lévő monostor romjainak a feltárását is magába foglalja. A célprogramok közé az OMvH szorgalmazásából bekerült az első püspöki székhelyeink közé tartozó Pécs püspöki székesegyháza mellett feltárt I. Lajos alapította egyetem és a kapcsolódó Aranyos Mária-kápolna, valamint a Dómmúzeum helyreállítása, illetve e munkák befejezése. A királyi székhelyek célprogram összeállításában résztvevő akkori MKM, valamint KTM közötti egyeztetés eredményeként e program része lett a szabolcsi földvár és a Mohács-Sátorhelyen lévő történelmi emlék felújítása. Sajnos nem sikerült elérni, hogy a programcsoport kiemelt állami beruházásként valósuljon meg. A 2374/1997. (XI.20.) Kormányhatározat a fent említett két minisztérium hatáskörébe utalta a program megvalósítását és finanszírozását. Az 1998-ban hivatalba lépő új kormány állásfoglalásában megerősítette a program iránti elkötelezettségét, és 200 M Ft-tal növelte az esztergomi munkák fedezetét. Ennek megfelelően 1997 és 2000 között Esztergomban 1.120 M Ft, Visegrádon 645 M Ft, Veszprémben 150 M Ft, Székesfehérvárott 478 M Ft, Pécsett 365 M Ft, a szabolcsi földvárnál 40 M Ft, Mohács-Sátorhelyen 60 M Ft áll a helyreállítás rendelkezésére. Székesfehérvárott ezt az összeget komoly önkormányzati hozzájárulás egészíti ki. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nemcsak a források szűkössége, hanem az elvégzendő és különleges körültekintést igénylő munkák mennyisége sem teszi lehetővé, hogy a királyi székhelyek program 200l-re befejeződjék. Pécs és Mohács-Sátorhely kivételével valamennyi helyszínen a kormányzat és a műemlékvédők további erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy királyi székhelyeinket valóban hozzájuk méltó állapotban örökítsük át az utókornak. GÉCZY CSABA