Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

O VESZPRÉM (VESZPRÉM MEGYE) GIZELLA-KÁPOLNA Veszprém all. században egyike volt a királyi szálláshelyeknek. A királyné birtoka lett, és alighanem itt volt az első magyar püspökség székhelye is. A ma a püspöki palota és a nagypréposti palota közé ékelődő Gizella-kápolnának tehát voltak a királyi szálláshelyhez kapcsolódó történeti előzményei. Később, a 13. század második felében épült az a kora gótikus, eredetileg kétszintes kápolna, amelyet Gizella-kápolnának nevezünk. 1765-ben emelték Fellner Jakab tervei szerint a mai püspöki palotát; építése során megkezdték az útjában álló Gizella-kápolna bontását, hiszen a palota É-i szárnyának homlokzata elmetszette a kápolna D-i falát. Utóbb a palota fala mellé az eredetitől némileg eltérő nyomvonalon visszaépítették a kápolna D-i falát és rekonstruálták boltozatát. A kápolna É-i fala középkori falképfestészetünk kimagasló értékét hordozza. Egy-egy íves mezőben két-két álló apostol alakja látható, az egyikük általában idősebb, társa fiatalabb, kezükben irattekercset tartanak, fejüket domborművű dicsfény díszíti. A kápolna építésével egyidős falfestmények részben erős bizánci hatást mutatnak, de bizonyos jelek a korabeli itáliai festészeti stílus ismeretéről is tanúskodnak. A megmaradt bordákon és gyámköveken ornamentális festés nyomai láthatók. A megsemmisült boltozati mezők és a D-i fal is festett volt, ez utóbbin az É-i falhoz hasonlóan apostolok sorakoztak. Megmaradt a kápolna második szintjének É-i fala, amely most egyben a nagypréposti palota homlokfalául is szolgál. Az ott lévő ajtókereten, pilléreken, konzolokon és vakolatmaradványokon az alsó térrel azonos festésnyomok találhatók. Kralovánszky Alánnak a kápolna belső terében folytatott ásatása eredményeként az altalajból nagy számban kerültek elő az alsó és felső szint megsemmisült falfestményeinek maradványai. Kísérlet történt a vakolatmaradványok rendszerezésére, és ennek első eredményeként sikerült egy apostolfigura töredékes arcát összeállítani. A Gizellakultusz 18. századi erősödésével a kápolnát Gizella-emlékhelyként tisztelték. Mint ilyen került be a millenniumi programba. Ismételt restaurálását több gyakorlati körülmény is sürgeti. A kápolna síkfödéme az utóbbi évtizedekben többször beázott, súlyosan veszélyeztetve a falképek fennmaradását. A nagypréposti palota és a padozat felőli nedvesedését már az elmúlt évtizedben sikerült megszüntetni. Most a millenniumi programhoz kapcsolódó helyreállítás feladata a kápolna alsó szintjének és a felső szintből megmaradt maradványoknak a teljes és hathatós védelme, a falképek és kőtagozatok gondos restaurálása. Ennek első lépéseként módosítani kell a püspöki palota csapadékvíz-levezető rendszerét, és ki kell iktatni a palotának közvetlenül a kápolna mellett húzódó vizesblokkját, amely korábban szintén többször áztatta emlékünket. A tervek szerint a kápolna fölé olyan védőtető épül, amely egyfelől távoltartja a csapadékot, megóvja a második szint említett maradványait, másfelől érzékelteti a kápolna hajdani kétszintes voltát. A kápolna fizikai védelmének megnyugtató megoldása után lehet csak gondolni az említett képzőművészeti restaurálások elvégzésére. Folytatni kell a vakolat- és festéstöredékek elemzését, remélve, hogy annak eredményeként további értelmezhető részleteket sikerül összeállítani az egykori falfestményekből. A millenniumi program keretében a Gizella kápolna helyreállítására és a veszprémvölgyi kolostor területén végzendő munkákra 2000-ig összesen 150 M Ft állt rendelkezésre. A kápolnán tervezett munkák sikere azon múlik, hogy a szóban forgó védőtető terve mielőbb elkészüljön. Tervező: Sedlmayr János (ÁMRK), restaurátor: Deák Klára (ÁMRK). GÉCZY CSABA