Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

O SZABOLCS (SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE) ISPÁNSÁGI FÖLDVÁR A későbbi Szabolcs község területét Árpád fejedelem közeli rokona, Szabolcs herceg választotta állandó szálláshelyévé a 10. század első évtizedeiben. Szent István uralkodásának kezdetétől a 13. századig mint várispánsági központ - úgy is, mint a Szent László királyunk által összehívott 1092. évi országos zsinat helyszíne - az ország igen jelentős helyének számított. A honfoglalás kori földvár - e nemzetközi viszonylatban is egyedülálló ezeréves emlékünk - a legjobb állapotú ilyen típusú objektumnak mondható. Sáncait egykor két oldalról a Tisza övezte. A harmadik oldalon széles csatornát ástak, és abba vezették a vizet, így biztosítva a földvár szigetszerű zártságát. A sáncrendszer igen jelentős mérnöki teljesítmény, a fagerendák három irányban történő egymásra építésével, közéjük hordott földkitöltéssel készült. A közel háromszög alakú sáncok hossza 272 x 194 x 322 m. Figyelembe véve a belső szinthez képest átlag 11 m-es magasságukat, legkevesebb 112.000 m

3 föld és 4000 m

3 fa mozgatására, beépítésére volt szükség. A földvár első kutatásának (Jósa András - Bartalos Gyula, 1894) célja elsősorban a vár építési rendszerének feltárása volt. A folytatásra (Németh Péter) csupán 1969-ben kerülhetett sor. A korábbi feltételezésekkel szemben ekkor derült ki egyértelműen, hogy a földvár közvetlenül a magyar honfoglalás után épült. A sáncok szerkezetére vonatkozóan igazolódtak a korábbi megfigyelések, előkerültek a rácshálós faszerkezet maradványai. A földvár belső területén épületmaradványokat nem találtak, de a hatalmas ciszterna feltárásra s az épített csatorna szelvénye egyértelműen meghatározásra került. A földvár kapuinak és a csatorna fölött épített hídnak a helyét a további kutatási lehetőségek megszűntével ekkor nem lehetett meghatározni. Az 1970-1972 közötti, szintén Németh Péter vezette kutatások során tisztázódott a földvár melletti templom alaprajzi rendszere és építési periódusai is, s egyértelmű megállapítást nyert 11. századi eredete. A Komjáthy Attila tervei alapján végzett helyreállítás a román kori állapotot mutatja be az eredetileg háromhajós templom pilléreinek és födémszerkezetének egymásra utaló kialakításával. A földvár bemutatására, védelmére - a településközpontra és annak környezetére kiterjedően - műemléki rendezési terv készült 1980-ban, amely a legfontosabb teendőket is rögzítette. Mégis csupán 25 év után, a közeledő millenniumi ünnepségek alkalmával nyújtott kormányzati támogatásnak köszönhetően adódott lehetőség a kutatási, tervezési, helyreállítási munkák folytatására. Elsőként - a földvár K-i sáncoldalára felhúzódó kertek művelésének beszüntetésével párhuzamosan - a területet elborító bálványfaerdő és bozót irtása kezdődött meg. Mivel a földvár területe a 18. századtól temetőként működött, a még ottlévő sírokat exhumálni kellett. A földvár helyreállításának, bemutatásának mindig is alapvető célkitűzéseként fogalmazódott meg, hogy a helyenkénti eredeti szerkezetépítési mód érzékeltetésével honfoglalás kori építési kultúránk nagy „mérnöki" teljesítményének állaga feltétlenül biztosított legyen. A temetőhasználat által okozott változtatások megszüntetésével, de tekintettel a kegyeleti szempontokra, az évezreddel ezelőtt kialakított belső terepfelszínek megtartásával, a nagy füves réttől és sáncoldaltól idegen műszaki megoldásoktól mentesen a terület egy olyan 2000. évi ünnep emlékhelye kell legyen, amelyet a földvár a maga múltjának emlékeivel avat azzá. Ezt az állapotot 2000 májusára mindenképpen szeretnénk kialakítani. A régészeti kutatások további eredményeinek függvényében helyenként bemutatásra kerül a gerendaszerkezetes, földdel töltött erődítésmód, amelynek köszönhetően a sáncok minimális mozgása tapasztalható csupán. 1896-ban emlékoszlopot emeltek a sánc legmagasabb D-i pontjára, ennek statikai megerősítése is szükségessé vált. A földvár mellett húzódó csatorna, az azt lehatároló sövényfonatos kerítések, a híd bemutatása, az előtér, a templom és a földvár közötti kapcsolat kialakítása mind megannyi fontos feladat. A szabolcsi földvár helyreállítási, bemutatási programja a szokásos közvetlen hatásmechanizmus kialakulásánál többet ígér: joggal számolhatunk a régió fejlődését elősegítő, befogadó tendenciákkal. A földvár eddig is tanulmányi kirándulások, vízitúrázók kedvelt állomáshelye volt, de a fogadó feltételek javulásával minden bizonnyal az ide látogatók száma is emelkedni fog. Mint Nemzeti Történelmi Emlékhely - rendezvények és kiállítások befogadásával - a régió különleges kulturális központjának szerepét is betöltheti. A szabolcsi földvár helyreállítását az NKÖM támogatja az OMvH-án keresztül összesen 40 M Ft-tal. (Ebből az 1999. évi előirányzat 5.522.300 Ft, a teljesítés 4.419.552 Ft.) Németh Péter és Kiss József, a földvár korábbi kutatója, illetve tervezője szintén folytatják, amit abba kellett hagyniuk. Igen jelentős szerepet vállal a helyi önkormányzat nemcsak támogatásai, de a rengeteg koordinációs feladat révén is, továbbá a Református Egyházközség, a megyei önkormányzat, a Jósa András Múzeum, az OMvH és Műemlékfelügyeleti Igazgatósága, a MÁG mint beruházó, végül, de nem utolsósorban az ÁMRK tervezői és központi laboratóriuma. Kiss JÓZSEF