Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

PROGRAMOK © MILLENNIUMI BERUHÁZÁSOK A II. világháború után a budavári királyi palota épületegyüttese helyreállítási programjának mindvégig része volt a Szent György téri környezet újjáépítése is. A Szent György téri épületek közül a Várszínház átépítése valósult csak meg. A volt karmelita rendház épületét helyreállították ugyan, de megfelelő funkciót nem találtak számára. A Sándor-palota szerkezeti helyreállítását is csak homlokzati rekonstrukció követte. A teret egykor meghatározó épületek (királyi istálló, Teleki, majd József főhercegi palota, a Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság, valamint a mai Püspökkert helyén állt Tábori Püspökség épülete) sorsa azonban a teljes vagy részleges megsemmisülés lett. A lebontott épületek üresen maradt telkeit „építési területként" kezelték. A műemlékvédelmi szakemberek és az építészek együttesen és folyamatosan kezdeményezték a környezet életre keltését, de e törekvések politikai-gazdasági akarattal nem találkoztak. A kormány 1993-ban ismét célul tűzte ki a Szent György tér rehabilitációját. A kormányzati negyed elhelyezésének terve a Miniszterelnökség és a Köztársasági Elnök Hivatalának várba telepítését tartalmazta. A régi helyszínek azonban már szűknek bizonyultak, s az 1994-ben bekövetkezett kormányváltás miatt a kitűzött program nem valósult meg. A helyreállítással foglalkozó szakemberek azonban időt nyertek, így 1994-től kezdődően nagy erőkkel megindult a terület régészeti feltárása. A feltárásokkal párhuzamosan elkészült valamennyi még álló, illetve valaha meghatározó épület műemléki tudományos dokumentációja. Mindezeket az ismereteket felhasználva neves hazai építészek egy csoportja és műemlékvédelmi szakemberek „megrajzolták" a Szent György téri környezet rehabilitációjának célkitűzéseit: a meglévő épületek funkcióválasztásával és az új nyugati térfal létrehozásával a „steril" múzeumi és az élő polgárváros közötti átmeneti területet a mindennapokban élő, a turisták és a vári polgárok számára egyaránt használható „városi térré" kell fejleszteni. Ezzel lényegében megszületett az a fejlesztési koncepció, amelyet aztán rendezési terv emelt kötelezővé. Az 1996-ban jóváhagyott rendezési terv ma is érvényes, és 1997-ben, majd 1999-ben megszületett az állami tulajdonból soha ki nem adható terület helyreállításáról szóló kormánydöntés is. A millennium méltó megünnepléséhez kapcsolódóan a magyarság számára és a róla alkotott nemzetközi kép szempontjából egyaránt szimbolikus jelentőségű budai vár és környéke méltó helyreállítása ezzel remélhetően befejeződik. 1999 novemberében a kormány döntött a Sándor-palota hagyományoknak megfelelő helyreállításáról, a miniszterelnöki kabinet befogadásával. Az egykori karmelita rendházban a Sándor-palota és a Várszínház funkciójához kapcsolódó intézmény kap majd helyet. A Dísz téri volt Honvéd Főparancsnokság épületének felhasználásával kulturális közintézményt kívánunk létrehozni, a mögötte lévő volt Honvédelmi Minisztérium területén tervezett új épülettel egységesen. A Szent György teret nyugatról határoló terület rehabilitációjára a millenniumi időszakban nem kerül sor, itt csak rendezett állapot kialakítása a cél. Kiemelkedő értéke a vár környezetének az Ybl Miklós tervei szerint 1872-ben épült, neoreneszánsz Várbazár. Szobordíszeit Huszár Adolf és Fessier Leó készítette, a díszítőfestés Scholtz Róbert műve. A fajanszlapokból kirakott freskó Than Mór kartonja alapján készült. 1959-1960 között a II. világháborúban súlyosan megsérült műemlékegyüttest Kacziba Ferenc tervei szerint állították helyre. Hosszú ideig itt működött az Ifjúsági Park, s több képzőművész műterme. 1998-ban, majd 1999-ben született kormányzati döntés hasznosítására. Ennek költségét döntően magántőke bevonásával kívánjuk fedezni, 1.918 M Ft minimális állami feladatvállalás mellett. A helyreállítással-hasznosítással kapcsolatos feladatokat a Budai Várgondnokság Kht. koordinálja. A kortárs művészet tradicionálisan legrangosabb bemutatkozási alkalma az 1895 óta megrendezésre kerülő Velencei Biennale. A magyar pavilont Maróti Géza tervei szerint építették 1909-ben, de méltatlanul átépítették az ötvenes években. Az 1990-ben elkezdett rekonstrukciós folyamatot a megmaradt eredeti részek föltárásának igénye motiválta elsődlegesen. A program célja, hogy az 1995-1999 közötti kényszerszünet után 2001-ben befejeződjön e kiemelkedő kulturális értékű épület helyreállítása. SZAMKÜ KATALIN - SÜMEGI GYÖRGY