Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)
MŰHELY - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi falfestmények feltárása és korabeli másolataik
M° CCC°] VND(E)CIMO". Entz Géza: A középkori Magyarország falfestészetének bizánci kapcsolatairól. Művészettörténeti Értesítő XVI. (1967) 247. 7 ENMLt Toroczkai lvt.; OL filmtár 5695. Torockai levétár. 5. regesztrája: Jákó Zsigmond - Valentiny Antal: A toroczkó-szentgyörgyi Thorotzay család levéltára. Kolozsvár, 1944.; Hóiban, Maria: Din cronica relaliilor româno-ungare in secolele X1II-XIV. Bucuresti, 1981. 232-245.; Sälägean i. m. 292. 8 Monumenta Vaticana Históriám Regni Hungáriáé Illustrantia. Series I, Tom I, Budapestini, 1887-1889, 94. 9 Gyórffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 288. 10 Rusu, Adrian Andrei: Ctitori si biserici din Tara Hategului pina la 1700. Satu Mare, 1997. 309-315. 11 Diplomatarium, 30443. 12 Diplomatarium, 29550. II. Ulászló „nobilis Michael Kendefy de Malomwyz" és „Petrus filius quondam Johannis Kenderes fráter suus patruelis" részére adja „possesionem Bodogazzonfalwa, in cuius pacifico domino idem (sc. Michael Kendefyi) se primum ex donacione... Johannis de Hwnyad...a certis iam retroactis annis perstitisse perstitereque asserit." 13 Müller, Fr. és H.: Archaeologische Streifzüge. Archiv de Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. 1881. II. 498-499. Az általuk végzett mérések szerint a szentély mérete: 6,24 m x 6,40 m. Popescu-Dolj bukaresti építész, az ottani műemlékvédelmi hivatal számára 1975-ben készített dokumentációja szerint a torony külső mérete: 6,50 m x 4,20 m, belső mérete: 5,50 m x 4,20 m. 14 Müller i. m. 498-499. A hajó 16,6 m x 10,22 m nagyságú. Dolj 1975. szerint külső mérete: 16,60 m x 10,18 m, belső mérete: 14,7 m x 8,4 m. 15 Müller i. m. A templomtorony alapja 5,30m x 3,52 m. Dolj 1975. szerint a torony külső mérete: 5,23 m x 5,13 m, fala 2,33 m vastag. 16 A templom nyugati oldalán félköríves záródású, oszlopos bélletes kapu nyílik, amelynek külső, hornyolt tagozatát csúcsban végződő, bordázott gömbdíszek gazdagítják. A hajó déli falán három, északi falán két félköríves résablak figyelhető meg. A déli homlokzaton egyszerű kialakítású, félköríves, festett timpanont őrző kőkeretes, román kori kapu látható. Az egyenes záródású szentélyt délről egy sajátos megoldású, karéjos díszítésű körablak töri át. A templomhajó négyzetes terű, fa síkfödémmel fedett. A torony első emelete félköríves diadalívvel nyílik a hajó felé. A később gótikus ablakkal megnyitott térhez, a templom falában téglákból csúcsívesre rakott S alakú járat vezet. Valamikor 1311 előtt újabb nyugati karzatot építettek a régi elé. Egy széles, tört szalagdísszel hangsúlyozott diadalív alatt lehet átmenni a szentélybe, a következő négyzetes alaprajzú, de festett díszü, bordás keresztboltozattal fedett térbe. A boltozat növényi formákkal (tölgyfalevél, akantusz, örvénylő levél) díszített és festett konzolokon nyugszik. A diadalív jobb oldalán lévő fejezet megsemmisült. 17 Rusu i. m. 57. 313. A szerző szerint nem donátorokról van szó, mert a jelenet eltér a környék tipikus ábrázolásaitól, csak a család nőtagjai szerepelnek rajta. Megállapítása a freskómásolatok ismertében nem helytálló, a nőknek nincs dicsfényük - így szentek nem lehetnek - valamint jól látszik Isten áldó keze is. 18 A falfestmények datálása: Müller i. m. 13. század vége-14. század eleje.; Gróh István: A középkori falfestés emlékei Magyarországon. „Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905 évi állapotáról". Budapest, 1906. 281-283. A legrégebbi Remete Szent Pál halála. Ezt követik a szentély festményei, és a karzat donátor ábrázolásai (Gróh meghatározása: Angyali üdvözlet). A hajó festményeit a 15. század végére datálja.; Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, 1927.14. század. Stefänescu, I. D.: La peinture religieuse en Valachie et en Transylvanie depuis les origines jusqu'au XIX e siècle. Paris, 1932. 223-239. A szentély apostol ábrázolásai és a szentély márványimitációja, felszentelési keresztek: 13. század vége vagy 14. század eleje. A többi a 15. század első vagy második harmadában dolgozó ugyancsak olasz mester műve; Vätäsianu i. m. 397-402. 760-761. A hajó festményei: 14. század első fele. A nyugati karzat alatti jelenetek: 15. század eleje. A szentély és diadalív jelenetei: 15. század vége. A felszentelési keresztek: 15. század folyamán.; Entz i. m. 1967. 241-151. A felszentelési keresztek a legrégebbiek. A hajó falfestményciklusát pontosan 131 l-re datálja az általa megfejtett felirattal. A nyugati karzat alatti jelenetek: 14. század közepe.; Drágut, Vasile: Pictura muralá din Transilvania. Bucuresti, 1970. 11-17. 41-42.; Dräguf, Vasile: Picturile bisericii din Sîntamarie Orlea - cel mai vechi ansamblu murai din tara noasträ. Buletinul Monumentelor Istorice. XL. (1971) 61-74. Az első kifestés a felszentelési keresztekből állt. A hajó falképei: 1311. Az oltár és a karzat alatti jelenetek: 15. század eleje.; Cincheza-Buculei, Ecaterina: Notes en marge de ,,1'allégorie de la charité" de la peinture gothique de Transylvanie. Revue Roumaine d'Histoire
