Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

A negyedik nagy kiállítási egységben két 13. századi (25, 26. sz.) és egy 15. századi (27. sz.) vörösmárvány sírlap-töredék képviseli a felirat szerint „100-nál több tételt számláló esztergomi sírköveket", melyek mintegy négyötöde vörösmárvány anyagú. A következő két nagy egységet a bejárattól délre eső teremrészben helyezték el. (9. ábra) 28-30. szám alatt a késő gótikus töredékek szerepelnek. Közülük az érseki palota keresztosztós ablakát emelném ki (30. sz.). A 15. század első felében másodlagosan kialakított ablakkeret hátoldalán ornamentális zöld festés maradványaira hívja fel a figyelmet a kísérőszöveg. A festés még elsődleges funkciójában került a kőre. E részlet - és az azonos leletkörülmények - alapján eredetileg egy építészeti szerkezetbe tartozhatott a mellette elhelyezett 31. számú címeres konzollal, a 32. számú pillérrel és boltozati bordával. Az utolsó csoportot a 16. század elejére - első felére keltezhető reneszánsz faragványok alkotják. Nagy részük anyaga márga. Az ablak- (37. sz.) és ajtókeret (38. sz.), valamint a peducciók (39. sz.) az érseki palota Bakócz-, vagy Szathmáry-féle építkezéseiből származnak. Egy újabb azonosítás nyomán az apró töredékekből összeállított kandalló párkányáról (36. sz.) a megtalált és illeszkedő címeres középrész (Nagy Emese ásatási lelete, BTM raktár) alapján bebizonyosodott, hogy a kandalló Szathmáry-féle építkezésből származik. A kiállítást a déli rövid falon vörösmárvány reneszánsz kapukeret-töredékekből (lábazat, konzol, fríz, tojásléces párkány) összeállított szerkezet zárja (40. sz.). A kiállításon a faragványokat igyekeztek az eredeti szerkezetet megidéző módon bemutatni: a székesegyházi (20. sz.) és a pilisi pillérek (12, 14, 15. sz.) keresztmetszetét látványosan mutatja fém rudakból álló tartószerkezetük, amelyek segítségével elkerülhető volt falazott, tömör alátámasztás. A gótikus és reneszánsz nyíláskeretek esetében (37, 38, 40. sz.) a befoglaló formát jelző fémállványra rögzítették a töredékeket. (A látvány meglehetősen ironikus: az installáció fémállványai a palotahomlokzatba beépített nyíláskeretekkel egyezőek.) A kisméretű töredékek vitrinben, illetve fémrácsra rögzítve láthatók. Az esztétikailag kifogásolható megoldásokon kívül sajnos másra is van példa: a bevallottan ideiglenes kiállítás tárgyainak, sőt feliratainak rögzítésére a terem falait, boltozatát számos helyen megfúrták. A darabok megvilágítása célszerű, a világítótestek szolidak. A bemutatást korlátozták a terem méretei. Több rekonstrukcióban már csak az alacsony boltindítás miatt sem szerepelhet a szerkezetekhez tartozó összes azonosított töredék (pl: 20, 28. sz.). Míg a pilléreknél teljesül az az elvárás, hogy a töredékeknek lehetőleg minél több felülete szabadon látható legyen, a nagyméretű faragványok esetében a körüljárhatóság a terem adottságai, illetve a rögzítés miatt nem volt megoldható (pl.: 1. sz. korai párkány, a hátoldalán másodlagosan kialakított gótikus profilra, illetve a 30. sz. másodlagos ablakkeret hátoldalán fennmaradt eredeti festésre felirat hívja fel a figyelmet, nehezen hozzáférhetők). A tér adottságait jól használták ki a rendezők a pilisztentkereszti apátság töredékeinek (10-15. sz.) bemutatásánál. A terem északi vége a legutóbbi kiállítás során a barokk boltozatot áttörve (!) épített lépcső tartószerkezetét elrejteni hivatott kulisszafal miatt szűkül le. Az itt kiállított darabokhoz mintegy fél bélletes kapu vezet át. A pilisi csoport így kronológiai helyzetének megfelelő helyen, mégis