Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)
KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása
kesegyház szentélyéből, kórusából. Mellette egy eltérő jellegű, inkrusztált padlóburkolat, amelynek két töredéke és az azok nyomán kiszerkesztett geometrikus díszítmény már ismert volt a szakirodalomban (Marosi 1971,1984 Kat. 47.a, XV/2.), most további részletekkel kiegészülve a töredékek e korábbi elgondolást igazolják. Az igazi újdonságot azonban a padlórészlet mögött összeállított félköríves vakfülke-sor szakasza jelenti (9.sz.) A kísérő felirat szerint: „A fülkesor lábazati részét fehér, -felmenőit vörösmárványból faragták. Hátoldalán falba illesztés nyomai láthatók, közeit vékony lappal töltötték ki, ezeket kapcsokkal fogták egymáshoz, az íveket csapolással rögzítették." Felmerült, hogy a fülkesor a - Mathes-nél közölt alaprajzon feltüntetett - rekesztő falait tagolhatta. A faragványcsoport felismerése Havasi Krisztina érdeme. További századfordulós vöröses fehérmárvány töredékek a vitrinben kaptak helyet: egy harmadik padlóburkolat-faj ta részlete, kisarchitektúra részletei, egy felirattal nem jelzett darab: gyűrt hasbőrű állat testének töredéke. Kissé távolabb, 17. szám alatt egy vörösmárvány griff mellső lábát, egyik oldalának és szárnyának nagy részét tartalmazó töredéke látható. A faragványt Takács Imre írta le (Porta Patet Vitae, 1993, képét közölte Pannónia Regia 1984, 1-83.), és a Porta Speciosa műhelyével hozta kapcsolatba. A jelen kiállításban sikerült azonosítani a hozzá tartozó oszloplábazatot. A vitrinben több, vörösmárvány tumbafedlapként meghatározott töredék is látható. Profiljuk a pilisszentkereszti Gertrudis-síremlékkel áll rokonságban, ez alapján 1230 körüli időkre datálódnak. Hozzájuk tartozóként látható itt az a Visegrádnál a Dunában talált háromkaréjos ívrészlet (Visegrád, Mátyás Király Múzeum tulajdona), amely az oldallap része lehetett, s amelynek esetében már korábban felmerült (Pannónia Regia 1984, IV-23.) eseteleges pilis eredete. Az iménti töredékek vezetnek át gondolatban a pilisi ciszterci apátság 13. század eleji maradványaihoz (10-15. sz.). A most elkülönített csoportot az esztergomiaktól megkülönbözteti sárgás homokkő anyaga. A már említett, monolit lábazati rétegkő egy bélletes kapu jobb oldalához tartozott. Váltakozva oszlop és falsarok lábazatot, összesen kilenc tagot tartalmaz. A hozzá tartozó bázis három egységnyi, igen töredékes részletét és további, roncsoltsága miatt a kiállításból kimaradó darabjait most sikerült azonosítani. (11. sz.) Szerkezetileg megfelelő helyen egy kapuosztó pillér töredékes maradványát (10. sz.) helyezték el. Az egykori kaput méretei alapján feltételesen a templom nyugati bejárataként határozták meg. A beugróban nyolcszög, és kétféle összetett keresztmetszetű falpillér részleteit állították ki (közülük esztergomiként tárgyalta Marosi 1984, Kat. 58, 61, 62. c), utóbbiakat mint a kolostortemplom fő- és mellékhajójához tartozókat a 13. század elejére datálták, az előbbi, a kolostoron belül közelebbről meg nem határozott helyről származót 1220-1240 közé. A 12-13. századi nagy esztergomi csoporton belül az időrendben következő gótikus faragványok: a Szent István protomártír-templom piliercantonné szerkezetű lábazata (21. sz.), a 13. század első negyedéből. A Máthes által közölt templomalaprajz alapján Marosi Ernő azonosította 1972-ben (Marosi 1984, Kat. 68.), de az itt bemutatott anyag zöméhez hasonlóan a hatvanas évek óta kiállításban most látható először. 22-24. szám alatt 13-14. századi homokkő és andezittufa kötegpillér-fejezeteket láthatunk, ismeretlen származási helyről. Közöletlenek.
