Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)
MŰHELY - Nováki Gyula: Kuruc kori várak, sáncok Dunaföldvár – Solt – Dunakömlőd térségében
rétegben sűrűn mutatkoztak az elszenesedett, a sáncra keresztirányban fekvő fatörzsek, felettük egymástól 80-110 cm-re még egy-egy fatörzs volt. Pontos rekonstrukcióra ezek sem elegendők, de jól mutatják, hogy a sáncot fatörzsekből kialakított rácsszerkezet tartotta, a közöket pedig földdel töltötték ki. A dombtető északi részen említett néhány cölöplyuk szerint függőlegesen álló cölöpök is erősítették a szerkezetet. Felső része nem maradt fenn. A mellvédről csak annyit tudunk, hogy az 1705. évi ostromkor a császári sereg ágyúi és puskái „rostává" lőtték, 144 tehát elég vékony lehetett. Az ásatások során több helyen kerültek elő elszenesedett, gyakran barnára korhadt famaradványok. Ezek a dombtető északi és déli végében jól kirajzolják a sánc vonalát, amely mindkét helyen a meredek keleti hegyoldal fölé kanyarodik. A feltárások napvilágra hozták a római erődfalhoz tartozó külső, betemetődött árkot is. Annak azonban nem volt nyoma, hogy a kurucok árkot ástak volna a sánc előtt. A régészeti leletanyagból két vas ágyúgolyó köthető a kuruc korhoz, az egyik az északi, a másik a déli sánc mellett került elő. A dombtető két végén megállapítható sáncmaradványok közepén mérve a Bottyánvár hossza 230 m. Szélessége az északi végén tűnik épnek, itt 50 m, a terület nagyobbik részén azonban dél felé, középen 40 m, déli végében pedig már csak 25 m. Ez annak következménye, hogy a domb keleti, meredek oldalának nagy része leszakadt. Nem tudjuk, a leszakadás mikor következett be, de a 18. századi térképek már ezt az alakzatot mutatják. Valószínű, hogy a kuruc kori Bottyánvár a maival nagyjából azonos területet foglalt magába, azóta esetleg a keleti oldalon történhettek kisebb leszakadások. A Bottyánvár építése közben Lemaire francia hadmérnök és Bottyán elképzelése nem egyezett, végül is - Rákóczi neheztelése ellenére 143 - utóbbi terve valósult meg, hosszan elnyúló alakban. Két rövid vége az akkori Dunapart feletti szakadékos domboldal fölé kanyarodott. Lemaire meg is jegyezte, hogy Bottyán „tudatlansága miatt" szárnyvédelem nem készült. 146 Bercsényi sem tartotta erős várnak, mert nem volt bástyája. 147 Az I. katonai felmérésen az északnyugati és délnyugati sarokban egy-egy kis kör alakú bástya ugrik ki. Ez azonban, az akkori szokásnak megfelelően, csak sematikus ábrázolása a várnak, ilyennek nem került elő nyoma az ásatásoknál. A Bottyánvár legkorábbi, reális ábrázolását Quits 1790. évi térképén láthatjuk. A vár alakja az ásatási eredményekkel egyezik, de attól eltérően kettős sánccal ábrázolták. A külső sánc bizonyára az akkor még ép alsó teraszt mutatja. A terasz nagy része elpusztult, a földművelés erősen megváltoztatta, nem tudjuk, a kuruc korban valóban volt-e ott is sánc. Ezen a térképen közvetlenül a vár északi végéhez egy kisméretű, ovális terület csatlakozik, valamivel kisebb sánccal körülvéve. Ez esetleg elővédmű volt, a domb északi nyúlványán a földművelés következtében sánc ma nem látszik. 148 (16. ábra) 1706 április közepén Bottyán Saint Just francia hadmérnökkel járt fent a helyszínen, miután a vár az 1706 februári ostromban erősen megrongálódott és lakatlanná vált. Megállapították, hogy helyreállítható lenne, de erre már nem került sor. Ekkor méretét 105 x 25 ölben határozták meg. 149 Egy bécsi öl 1,89 m. Ezzel átszámítva Bottyánék adata 198,45 x 47,25 m nagyságú területet jelent. A szélességi adat megfelel a jelenlegi állapotnak, legalábbis az északi végén, hosszában viszont 30 méterrel kevesebbet mértek.
