Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel

20. Komárom, erődrendszer. A VII. erőd mellett bevezető út. Jól látszik a kapu tetején a felvonóhíd csigája. Fotó: Tolnai Gergely, 2001. letileg) egészen a VI. erődig. Szerkezete egészen ritka megoldású:

41 mivel a védővonalnak egyben a folyam menti árvízvédelmi feladatokat is el kellett látnia, az ellenség felé néző oldalon emeltek egy hatalmas sáncot, melynek a tetejére egy több méter széles lövészpad került. E mögött 4-6 méterrel húzták fel az alacsonyabb téglafalat, melynek kőkeretes lőrései ebbe az árokba néztek. A vonal négy kísérődje inkább raktározási, mint harci feladatot látott el; belsejükben löveghangárok és személyzeti szobák voltak, tüzelőállások azonban nem. (Mindössze a hangárok ablakai voltak lőrésszerűen kiképezve, melyekből az árkol lehetett pásztázni.) E védővonalból a VII. erőd és a X. állás (19. ábra) közötti szakaszon nagyrészt áll a fal is és az előtte levő sánc is, igaz ez utóbbit erősen benőtte a bozót és a fák. A legsúlyosabb pusztítás a Vág-Dunán túlra vezető híd keleti oldalán történt: itt több száz méter hosszan teljesen lebontották a védműveket, s helyüket be is építették (a Gombaiho utca és a Rákocziho út közötti szakaszon). Ettől keletre „csak" a sánc hiányzik, a téglafal megvan, azonban kívül-belül annyira felöltődve, hogy kívülről a lőrések egyáltalán nem látszanak, s belülről is csak térdmagasságig emelkednek ki a földből. Azokon a szakaszokon, ahol a téglafal áll, több helyen is vannak rajta kisebb-nagyobb áttörések, melyek a helyi közlekedést szolgálják. Mivel a fal elemei egyformák, a meglevő részegységek méreteinek felhasználásával ezeket a hiányosságokat könnyen lehet pótolni. Régebben igen sok épületet is hozzáépítettek a várfalhoz (hasonlóan Sárospatakhoz, Pécshez stb.), de itt is elkezdődött egy takarítási program. Ma még áll néhány helyen