Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Monok, Andrássy-kastély. A falképek konzerválása (Juhász Györgyi - Lángi József)
készült, rokokó ornamenseit aranyozás díszíti. A földszinti ajtók eredetiek, rajtuk a 18. századi barna festék egyetlen rétegként van jelen, és a kovácsoltvas pántok illetve zárak mind az ajtókon, mind az ablakokon szintén eredetiek. A karzaton fennmaradt a korabeli táblás parketta, mellvédjének kecskelábú térdeplőjéről viszont már mindenütt leszakadt az eredeti bőrborítás. A kápolna berendezéséhez tartozhatott az a kisméretű olajfestmény is, amely Szűz Máriát ábrázolja. Vakkeretéből kivágva a sekrestyében találtunk rá és restauráltuk. A kápolna legfontosabb megoldásra váró problémája a nedvesedés megszüntetése volt. Az iskola udvarát kb. fél méter vastagságban feltöltötték az 1955. évi felújítás során keletkezett törmelékkel, majd teljesen lebetonozták. Az eredeti, szépen megmunkált kő lábazatnak csak arasznyi felső része látszott ki az aszfalt felett. Ennek a megoldásnak az lett a következménye, hogy az elvezetetlen csapadékvíz és a talaj pangó nedvessége a kápolna falaiba 1,5 méter magasra szívódott fel, és soha sem tudott kiszáradni, mert a nedvességet szivacsként tartotta magában. Az udvar járószintje magasabban volt, mint a kápolnáé, ennek következtében elpusztult a lábazatfestés. A déli oldalfalon a megsemmisült vakolat alatti téglák is lemezes pusztulásnak indultak, akár ujjbeggyel porrá lehetett morzsolni őket. Első lépésként tehát a falakat körbevevő aszfaltot és betont kellett feltörni, és a talajt lesüllyeszteni a kápolna járószintjéig. A kápolnát magába foglaló szárny mellett a terepszint süllyesztés 10 méter szélességben történt meg. A fal száradása - a drénrendszer és a csapadékvíz zárt rendszerben való elvezetése után - azonnal jól mérhetően megindult, de munkát ezeken a felületeken csak másfél év elteltével, a teljes kiszáradás után végeztünk. Kibontottuk az északi oldal befalazott ablakait, és elkészíttettük a barokk nyílászárók másolatait. Itt teljes egészében az eredeti szerkezetet vettük alapul, a kápolna északi falában lévő, alsó barokk ablak szolgált mintaként. Az új, szimpla szárnyakon a kovácsoltvas zsanérok és ráfordítok is a 18. századiak mintájára készültek el. Kibontottuk a befalazott karzat- és sekrestye ablak feletti ablakot, majd barokk ablakmásolatok kerültek a nyílásokba. Sajnos a karzat ablakának tokját már nem lehetett megmenteni, de az északi oldal másik felső ablakánál csak új szárnyakat kellett készíteni. Az 1955-ben leszűkített ablakíveket szintén kibontottuk, mert rosszul záródó dupla szárnyai mára teljesen megvetemedtek, alsó részük elkorhadt, zárai tönkre mentek. A karzatablakok alatti tükrös mezőkben a virágfüzéres festés a korábbi ablakcsere során nagyrészt elpusztult. A cementes vakolatkiegészítés eltávolítása során mégis sikerült ezen a rendkívüli módon lepusztított területen is találnunk akkora értékelhető felületet, amelynek alapján rekonstruálni lehet ezt a díszítést. A kápolna tetőzete korábban beázott, ennek következtében a karzaton lévő falképeken és a kápolna boltozatának északi szakaszán hatalmas felületen vált le a freskóvakolat. Ezeket a részeket cementes vakolattal pótolták, melynek alapozását híg cementlé felfröccsentésével készítették elő. A freskótechnikában festett képek finom szemcseszerkezetű homokos vakolatra, jó kötéssel készültek, egyedül a kék színek bizonyultak gyengébbnek. A festett felületek hámlásával sehol sem találkoztunk. Tisztítását a díszteremével megegyező lépésekben és módszerekkel végeztük, átfestést, későbbi javítást sehol sem találtunk. A lábazaton papírpépes pakolással csökkentettük a
