Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Ják, Szent-György templom. Homlokzatkutatás (a déli mellékszentély és a szentélynégyszög déli fala) (D. Mezey Alice)

Ják, bencés apátsági templom. Déli mellékszentély. Az apsziskupola külső felülete és a Schulek-féle kőburkolat. Fotó: Ivicsics Péter, 2002. építménynél alkalmazott módszerrel való - dokumentálását, részletes természettudományos elemzés egészítette ki. A déli mellékapszis Schulek Frigyes tervezte kőburkolatát - a folyamatos beázás miatt szükségessé vált szigeteléshez - szét kellett bontani. A kőburkolat elbontása után láthatóvá váltak a kőszerkezet rétegei: alul az apsziskupola szabályosan faragott 13. századi kőrétege, melynek külső felülete falmagba kötő, szabálytalan felületű volt és utólagos vésésnyomokat is mutatott, majd fölötte egy téglából és tört kövekből formált lépcsőzetes alakzat, amelyre a hátoldalukon szabályos síkokba faragott külső kőburkolat elemeit helyezték. A lépcsőzetes alakzat habarcsanyaga és a kőburkolat ágyazó habarcsa a Schulek-Gyalus helyreállítás jól ismert fehér, mészdús ágyazóhabarcsa volt. A munkák során kevés 13. századi jelenség volt megfigyelhető. Az apsziskupola restaurálás előtti fazsindely-héjazatú tetőszerkezetének és az apszisboltozat eredeti külső falazatrétegének semmi nyoma nem maradt. A szentélyhomlokzat külső kőburkolatának 19. század végi elbontása és részbeni visszaépítése is olyan tökéletesen sikerült, hogy megtörténte meggyőzően csak az egykorú dokumentumokkal bizonyítható. A szentélynégyszög déli fala fölső három méterében lévő téglafalazat datálása a templom építéstörténetének egyik régen felvetődött, fontos, megoldandó kérdése volt, mivel szorosan kapcsolódik a templom 13. századi építkezését befejező „téglaperiódushoz", amelynek körvonalai kibontakozófélben vannak, s egykori léte mellett egyre több érv sorakoztatható fel. A most megkutatott téglafalazatot a „nagy restaurál ás"-kor azzal a sgrafhtó-szerű vakolattal fedték be, amelyet a homlokzat minden ilyen felületének eltakarására alkalmaztak, s előzményének a templom nyugati homlokzatát a restaurálás előtt fedő, ún. sgraffito vakolatarchitektúra tekinthető. A vakolatban nyitott kutatóablakokban a téglafalazat nem tűnt egykorúnak. A 19. századi kavicsos falazó habarcson kívül a téglasorok és a főpárkány ívmező elemei között, kis felületeken volt megfigyelhető az az apró kavicsos mészdús habarcs, amellyel a templom más megkutatott felületein már találkoztunk és a 13. századi építkezéshez tartozóként, vagy középkori tevékenységhez köthetőként értelmeztük. A kutatóablak azonban