Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Ják, Szent György-templom. Az épület körül végzett ásatás (Valter Ilona - P. Hajmási Erika)

teljes feltárás után kiderült, hogy egy 2,50x4 m-es helyiség van itt, ennek alját már 2001ben is 2 m mélységben találtuk meg. Ez egy pince, amelynek alul körben megmaradt a fala - 3 sor élére rakott, egy sor lapjára, agyagba rakott téglafal formájában. Úgy készülhetett, hogy kiásták a pince gödrét, és az oldalát kifalazták agyagba rakott téglával. A pince síkfedésű lehetett, nem boltozott. Alján - a sárga agyagon - összehajtott állapotban, szinte épségben megmaradt a lejárást elősegítő fa létra. A létra fölötti 50-60 cm-es réteg erősen iszapos, nedves, agyagos réteg volt, téglás, tetőcserepes törmelékkel. Nagyobb mennyiségben találtunk benne 15. századi cserépedény töredékeket és kályhacsempéket. Ezek faszenes pusztulási rétegben feküdtek, amely az iszapos, fekete, tetőfedő cserép és téglatörmelék réteget jelenti. Ez azt mutatja, hogy a 15. században leégett a pince, és a létra is a pusztulást követő visszatöltött rétegben maradt a helyén. A 15. századi réteg felett lazább törmelékréteg volt, 18. századi leletanyaggal keltezve. Az elbontott kolostorfalak törmelékével temették be a pincét. A törmelékben ajtó szárkövet is találtunk. A betöltés a 18. század elején történhetett, mert az 1756-os Batthyány Canonica Visitatio ugyan említi, hogy a templom déli kapujának környékén pince volt, de a pince helyét már nem ismeri, mert az már egy jó ideje be lehetett tömve. A fal agyagba rakott alapozási módja, a tégla mérete azt mutatja, hogy ez a pince - valójában egy egyszerű tárológödör - a 13. században, a kolostor építésekor készülhetett. Szokatlan helyen van - a templom déli fala, és a déli kapu közelében - a kolostor keleti szárnyán. Még szokatlanabb, hogy tőle alig 60 cm-re délre - a pince nyugati falának vonalában - téglasírok maradványait találtuk. Ezek szerzetesi sírok voltak. A pince közelében alul a 836-os sírból csak a koponya maradt a helyén, a váz többi részét a 832-es, épségben megmaradt sír betemetésekor kiszedték. A következő téglafülkében feltárt 849-es sír alatt csatári kőből, „opus spicatum" technikával rakott fal van, melynek alapozásából római tegula került elő. Részben a 849-es sír felett, de a két falazott sírhely közötti részből indulóan vízelvezető rendszer nyomait figyeltük meg. Az indulásnál habarcsos felületű rész van, amely egy tégla szélességű csatorna formájában folytatódik kelet felé, és arra lejt. A monostorok alaprajzi szabályai értelmében a sekrestye déli falához csatlakozó keleti helyiség a káptalanterem szokott lenni. Jakon viszont nem ezt a rendszert találtuk. A sekrestye délnyugati sarkától indul egy csatári kőből rakott fal, a keleti helyiség nyugati fala. Ennek a falnak az alapozásába beleépítették a téglából készült vízvezetéket, és ez a téglából, valamint tetőfedőcserépből készült vízvezeték folytatódik kelet felé. A vezeték 4 m-es szakasz után fedett medenceszerűén kiszélesedik, és téglaburkolatával ülepítőnek tűnik. E keleti helyiség nyugati falán - a vízvezetéktől délre - kemence tapasztott alját figyelhettük meg. Ez már kétségtelenné tette, hogy Jakon nem a káptalanterem, hanem a kolostor konyhája lehetett a keleti részen, és ez érthetővé teszi, hogy miért van a közelében tároló helyül szolgáló pince. E konyha keleti falát nem sikerült egyértelműen meghatározni. Kiszedett fal törmeléke jelentkezett a fal feltételezett helyén. Ez további kutatást igényel. A 2002. évi ásatás nyomán egyértelművé vált tehát, hogy a jáki templomdombon a 10. század végén kezdődött az élet, e korból származnak - az itt letelepült magyar népesség - még minden bizonnyal pogány temetkezései (846-os sír lába melletti ló (?) csont, sodrott-fonott ezüst gyűrűk). Kiemelkedően érdekes a 818-as sír, ahol a kislány feje mellé