Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Gügye, református templom. A belső berendezések kutatása és restaurálása (T. Janó Irén)
A legkorábbi emlékek az 1767-ből származó festett kazettás famennyezet, a szószékkosár, a padok és a karzat nyugati része. A famennyezet összesen 81 (a hajóban 56, a szentélyben 25) kazettából áll. A hajóban lévő felirat szerint: „Ez Isten házában lévő Mennyezetet Tsináltatta a Gyügyei Reformata Szent Eklésia a Magok költségekkel Isten Dicsőségére 1767. 12. október." A környék hasonló zsánerű népies barokk famennyezetei közül, időben és stílusban a csengersimaihoz áll legközelebb. Átfestés nélküli, fehér alapszínű. Fekete szegélycsíkok keretelik az ábrázolt növényi és állati motívumokat. A keretek négy sarkából átlós, tört vonalak futnak az átlók irányába, melyek mélyítést érzékeltetnek. A díszítések színeiként sárgát, okkert, vöröset, zöldet és kéket használtak. A kékhez a közelben fellelhető igen gyenge minőségű vivianit nevű ásványt használták, melynek jellemző tulajdonsága, hogy idővel teljesen elszürkül. A zöld színt kékből és sárgából keverték, ezért a zöld is - a kékhez hasonlóan - elszíntelenedett. A zöld szín esetében a szürke felületen csak az auripigment kristályok sárga szemcséi voltak árulkodók, amelyekből vissza lehetett következtetni például a takarólécek eredeti színére, ez a famennyezet bontásakor ugyanis csak színtelennek és porosnak látszott. A mennyezet állapota rendkívül rossz volt, mind a festett felület, mind a fa anyagának tekintetében. A fehér alapszín kötőanyagát elvesztette, a sérültebb részeken szinte ujjal lesöpörhetővé vált. Sajnos a hasonló problematikájú famennyezetek eddigi restaurálása során, a fa konzerválásához használt anyagok ezt a fehér alapszínt nagymértékben károsíthatták. Ebbe nem belenyugodva, különböző anyagokkal és módszerekkel kísérleteket végeztünk a fehér alapszín megtartásának érdekében. Próbálkozásaink nyomán sikerült egy olyan „két lépcsős" felületkezelési eljárást kifejlesztenünk, mellyel ennek az igen rossz állapotú és megtartású fehér festéknek a bemutatása 60-70 %-os sikerrel járt. A hiányzó figurális, illetve ornamentális ábrázolások rekonstrukcióját a lenyomatok alapján végeztük el. Ott, ahol ez nem volt teljes biztonsággal nyomon követhető, csak a fehér alapszínt állítottuk helyre. Ez alól egyetlen egy kazetta volt kivétel, melynek középső részét lekaparták, vélhetően a későbbiek során nyert politikai célzatossága miatt. E két fejű sas ábrázolást a megmaradt minimális nyomokból és színfoltokból, valamint a meglévő figurák stílusjegyei alapján rekonstruáltuk, mivel egy ekkora felületi hiány a mennyezet közepén nehezen lett volna magyarázható. A templom további berendezési tárgyaira vonatkozó kutatások egyértelmű bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a szószékkosár egy időben készülhetett a famennyezettel, tekintve annak eredeti festés stílusát és színvilágát. A felhasznált festékek anyagainak hasonlósága alapján, a padok elő-és oldallapjai nagy valószínűséggel szintén erre az időre datálhatok. Ezek eredeti festése rendkívül egyszerű volt. A padelőlapok szélső-külső szegélylécei feketék voltak, a keretbetétek keskeny profiljai tégla színűek. A betéteken natúr fára festett fekete keretelés, az oldallapokon szintén natúr fára festett, fekete színű, növényi ornamentális díszítés volt látható, melyek a megkopott átfestés alól átsejlettek. Ezt az izgalmas kettősséget a festett felületeken az esztétikai helyreállítás során is igyekeztünk megtartani, nem tagadva le a múltat a jelenben.
