Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Gödöllő, Szabadság tér 10. Falképkutatás (Lángi József)

amelyeket a 19. század első harmadában átfestettek majd később átvakoltak, de ezután is minden felújításkor újabb díszítőfestéssel fedtek el. Némelyik szobában négy réteg is előkerült egymás felett. Az épület lépcsőháza feltehetően egy 19. század második felére keltezhető átalakítás eredménye, építészeti megoldásai is erre a korra utalnak. Gazdagon profilozott fejezetű pillérek, falpillérek tagolják a felületet. Falain meleg szürke alapszínen vörös vonalakkal felfestett kváderezést tártunk fel, amely felett más értelmezhető kifestés nem került elő, tehát valószínűleg az utolsó nagyobb arányú felújítás során, a 19. század végén vagy a 20. század elején készülhetett. A két táblás parkettás szoba közül a nagyobban a holker vizsgálata során két értékelhető, viszonylag jó megtartású réteget sikerült feltárni. Eredetileg a függőleges falakat egy 15 cm széles vakolatból húzott párkány zárta le, amelyet az új villanyvezetékek beépítése során, az utóbbi évtizedekben levéstek. A korai rétegen egy feltehetően a 19. század első harmadában készült, sablonnal festett, szürke alapszínű, palmettás mustrasor látható, amelyet széles plasztikus vonalazás keretez. Alatta zöld színezésű oldalfalfestés található. Ezt a réteget valószínűleg a 19. század második felében felstokkolták, és új vakolatréteget húztak rá. Ezt is festették, de rossz megtartása miatt csak a felette lévő újabb - feltételezhetően 20. század eleji - réteget bontottuk ki. Itt vonalazással lezárt zöld, alapszínű oldalfalhoz fehér mennyezet kapcsolódott. Széleit pedig zöld színű, patronált motívumok zárták le. A másik reprezentatív szoba keleti és nyugati falán szürke alapon sávos, illetve egy filigrán ornamentikával díszített, patronált motívumos, újabb réteg volt megfigyelhető. Korai festése még a 18. században készült, közvetlenül a barokk vakolatra felhordott fehér alapmeszelésre. Arasznyi szélességű rózsaszín és zöld sávjait vonalakkal választották el egymástól. Feltételezésünk szerint itt egy a korban divatos, tapéta utánzatú festésről lehetett szó. Hasonlókat a péceli Ráday-kastélyban tártunk fel a közelmúltban. Közvetlenül a barokk rétegen egy meleg szürke alapszínű, kazeines enyves technikájú, klasszicista kifestés található. Vakolatból húzott párkánya alatt plasztikus vonalazás futott körbe, falfelületeit pedig palmettás motívummal lezárt, szabályos ritmusban megfestett, függőleges „pálcák" tagolták. A levésett párkány felett zöld alapszínű, vonalzásos, rozettás sáv futott körbe. Mennyezete ekkor tört fehér színezésű volt, amelyet kazettás osztással tagoltak. Véleményünk szerint e réteg a 19. század első harmadában készülhetett. Felette a harmadik réteg egy sávos osztású, tapétát imitáló, filigrán mustrákkal díszített enyves technikájú dekoráció, amelyet sablonnal festettek. Az okkeres alapszínt fehér vonalakkal, szabályos ritmusban váltakozó széles és keskeny sávokra osztották. Rajta pedig fehér és sötétbarna motívumok futnak függőlegesen. Ez a kifestés feltételezhetően a 19. század közepén, vagy annak második felében készülhetett. Végezetül a múlt század végén vagy a 20. század elején történt nagyobb arányú felújítás során a barokk vakolatokat felstokkolták, és egy cca. 1-1,5 cm vastagságú vakolatréteggel fedték el a korábbi kifestést. Erre a felületre a II. világháborút megelőzően még legalább két alkalommal festettek enyves technikájú, sablonállt motívumokkal és plasztikus vonalzással tagolt díszítőfestést.