Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Zalavár, római katolikus plébániaház (M. Veres Lujza)

ének északi pillére előtt feltárt 2002/27. sír, amelyet 11. századi kerámiatöredékek kelteztek, valamint a templom nyugati homlokzata előtt feltárt, a 13. századi előcsarnok által elvágott sírok. A templom második építési periódusában készült a nyugati előcsarnok, amelynek építési rétegét II. András obulusa (CNH. I. P. 41.) keltezi. Az előcsarnokkal egybeépült a kolostor nyugati szárnya, és ezekkel azonos falazóanyagú a déli mellékhajó nyugati boltszakaszában talált két falpillér-alapozás. Az építkezés az 1221 körüli időkhöz kapcsolódhat, amikor a bencés rend átvette a kolostort. A harmadik építési periódusban a templom északi mellékhajóját egy új fallal leválasztották, a déli mellékhajót pedig - a délnyugati sarok kivételével - nagyrészt lebontották, Helyére egy egyhajós templomot emeltek, új, támpillérek nélküli poligonális szentéllyel. Ez az építkezés feltehetően az 1333 körül adatolt építkezések eredménye. Az ásatás során összesen 31 sírt tártunk fel, de melléklet - egy párizsi kapocs - csak egyetlen sírban (2002/28) került elő. Búzás Gergely ZALAVÁR, RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIAHÁZ A Bozóki Lajos és Nagy Veronika művészettörténészek által 2001 novemberében már kutatott földszintes, barokk eredetű, a 19. század első évtizedeiben klasszicista stílusban átalakított épületről a helyszíni szemle eredményeképpen további információkat szereztem. A téglafalazatú, nagy méretű plébániaház külső homlokzatai egyszerű kialakításúak. A kilenctengelyes főhomlokzat enyhén előreugró középrizalitját és az oldalsó részeket három-három 19. századi nyílászáróit őrző ablak tagolja, melyeket enyhén bemélyülő faltükrök kereteznek. Ezek fölé erős kiülésű, kissé kiívelő főpárkány borul. A középrizalit jobb felső sarkánál láthatólag pusztult a téglaanyagú párkányzat sarka, ezt kisebb mértékben a bal felső sarokban is tapasztaltam. Ez összefüggésben állhat a középen elhelyezkedő ebédlőterem közelmúltban történt beázásával. A tetőzetet azóta kijavították, így a nagyterem boltozatának további károsodása megszűnt. A főhomlokzat alsó részén széles, vakolt lábazat fut. Az ablakok alsó negyedének magasságában, a jobb oldalon a plébánia épülete egy téglafallal csatlakozik a szomszéd portához. Az épület udvarára a bal oldalon található, pilléres, szegmensíwel záródó kapuépítmény vezet. A főbejáratot magában foglaló északi oldalhomlokzatot két, az előzőekkel azonos ablak tagolja, az említett bemélyedő falmezőkkel övezetten. A főbejárat felett fából készült, sugárirányú osztókkal tagolt, 19. századi lunettaablak helyezkedik el. A bejárat külső ajtólapja későbbi, anyaga pozdorjalemez. Beljebb található a rombuszdíszítésű, átfestett, 19. századi faajtó. A főbejárat fölé csúnya hullámlemez előtető borul. A hátsó homlokzat bal oldalán két, jobbra egy nagy ablak helyezkedik el, melyek azonosak a főhomlokzaton látottakkal, de ezeket nem övezik a síkba enyhén bemélye-