Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vadász (Vinători, Románia), református templom. Az épületek és falképeinek kutatása (Emődi Tamás - Lángi József)
Vadász (Vinätori), református templom. A nyugati kapu timpanonját díszítő freskó részlete a tisztítás után. Fotó: Lángi József, 2002. „illendő czirádákkal" való megékesítésére, „stokatúrázására", valamint a koronázópárkány kialakítására is. Elkészültét örökítette meg a ma a toronyaljban őrzött, festett fatábla szövege: „Ez a mennyezet épült a kőkar alatt valóval és a bent levő székekkel s katedrával együtt Ns. Csatári János asztalos által Biró ör. Kováts István, kur. Bondár Ferenc, egyházfi Kotsis Ferenc idejében Ao. 1810 Die 8 sept." 1961-ben Darkó László falképrestaurátor vizsgálta meg a nyugati kapu timpanonjában levő falképet, javasolva tisztítását, a lazább részek megkötését és injektálását. Az Országos Műemléki Bizottságtól kapott engedély alapján a következő évben tatarozták a templomot, ám a freskó további kutatását, majd restaurálását azonban hiába igényelték több ízben is az OMB-től. Már 1879 körül jelezte Rómer Flóris, hogy a jelenlegi épület magában foglalja a középkori plébániatemplom részeit, sőt a félköríves apszist is eredetinek tartotta, feltéve, hogy talán háromhajós volt a középkori térképzés. Látogatásakor a kapu fölötti freskóból csupán Krisztus feje és némi felirattöredék volt látható. Bunyitay Vince közölte elsőként a falura és templomára vonatkozó legfontosabb történeti forrásokat. Ő az épület hajóját középkorinak, tornyát újabbnak tartotta, a falképet pedig már a ma is látható, jórészt kibontott állapotúként írta le. Az említett, 1843-ban kelt jegyzőkönyvből idézi, hogy a templomot kelet felé 1808-ban bővítették, és a belső egykor „vak ablakokkal, faragott és festett képekkel volt teljes". A freskót Márki Sándor, Rácz Károly és a Gerecze-féle műemlékjegyzék is megemlíti, magával az épülettel azonban behatóbban nem foglalko-