Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szombathely, székesegyház. A középkupola és a kápolnák kifestése (Pintér Attila)

A téglasírt a fűtőhelyiség elegyengetett hamujába vágták, alapja egy korábbi terrazzopadló planírozásán nyugodott. A temetés idején tehát már nem fűtötték az épületet, a római császár vagy helytartója alkalmanként sem lakta a palotát. Ammianos Marcellinustól tudjuk, hogy Valentinianus 374. évi látogatásakor még a palotában szállt meg, ezért a temetésre csak ezután kerülhetett sor. Néhány évtizednyi hun fennhatóság után Avitus Kr.u. 456-ban körülbelül egy évtizedre még visszaszerezte Róma számára a Borostyánkőút vonalának ellenőrzését. Ugyanebben az évben Savariát földrengés sújtotta, de nem tudjuk, hogy utána milyen állapotban volt a palota, kik és meddig használták még az épületeket. A temetkezési rítus még római vagy romanizált népességre utal, a gyereksír fölötti törmelékben talált népvándorláskori fésű- és kerámiatöredékek pedig nem adnak elegendő támpontot a datáláshoz. Annak alapján, hogy a sír alapjának és fedlapjának kiképzéséhez még találtak ép tegulát a palotában, a néhány hetes korában meghalt csecsemőt legkorábban Kr.u. 374 után, legkésőbb az 5. század folyamán temethették el. Az ásatást Szentléleky Tihamér régész vezette, munkatársa Kiss Péter és Thúry László volt. A vízelvezetés terveit Szigeti Lajos készítette, az állagmegóvó falazást P. Samu Viktória felügyelte. Szentléleky Tihamér - Thúry László SZOMBATHELY, SZÉKESEGYHÁZ. A KÖZÉPKUPOLA ÉS A KÁPOLNÁK KIFESTÉSÉ A szombathelyi székesegyház középkupolájában az egykori dekoratív festés rekonstrukciója egy hosszabb ideje folyó restaurálási munka része volt. A már korábban elkezdett mümárványozások kiegészítése és pótlása mellett, a megsérült oltárképek kijavításával párhuzamosan, a Szent Márton és a Szent Quirinus kápolnák boltozatán lévő dekoratív festések rekonstrukciója folytatásaként valósult meg. Tudniillik 1945-ben a templomot bombatalálat érte, és ez nem csak az épületben magában, de a belső díszítésben is jelentős károkat okozott. A középkupola festését J. I. Winterhaider 1799-ben és 1800-ban készítette el. Ez a festés Winterhaldernek talán legjelentősebb munkája lehetett, ám az említett okok miatt jelentős mértékben elpusztult. A dekoratív festés rekonstrukciójára azért kerülhetett sor, mert a több ezer m

2-nyi festésből a Szent Márton és a Szent Quirinus kápolnákban összesen kb. 80 m

2-nyi festéstöredék maradt meg, amely töredékeket az új festésbe valamilyen módon integrálni kellett. Ezek a megmaradt részletek a színekre nézve eligazításul szolgáltak, mi pedig az integráció leginkább kézenfekvő formáját, a rekonstrukciót választottuk A formákra vonatkozóan a több tucat megmaradt fekete-fehér fotográfia adott útbaigazítást, amelyek még a múlt század első felében készültek a templomról. Dacára annak, hogy a műemléki hivatal munkatársai elzárkóztak a figurális ábrázolások rekonstrukciójától, a grisaille-ban festett angyalok és a négy evangélista meg-