Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szombathely, Járdányi-Paulovics István Romkert (Szentléleky Tihamér - Thúry László)

elbontott falak koronaszintje, különösen a templomtérből átvezető, a visszabontott déli templomfalon kialakított, nagy kiterjedése miatt feltehetően zömmel járószint-alapozáshoz tartozó falegyen utal. Ettől északra 1992-ben és 2002-ben is vagy török és legújabb kori bolygatások feltöltése, vagy az a nagy tisztaságú, sárga föld került elő, amely az egész kápolnabelsőt nagy mélységig kitöltötte. Ennek felszínén a padozat alapozásának már semmi nyoma nem került elő. A kápolna sírjait ebbe a sárga földbe mélyítették. A négy sír mindegyike fel volt dúlva. Közülük a legészakabbra elhelyezkedőt Kralovánszky Alán tárta fel, továbbá a török emésztőgödörrel tönkretett, a kápolna nyugati fala mellett a központi sír északi felét. Valószínűleg a sírok feldúlása utáni újabb bolygatás az oka, hogy ezekből a sírokból nem kerültek elő olyan jelentős faragványtöredékek, mint a 2002-ben talált további két sírból. A sírok és a kápolna keltezése alapvetően ezeken a leleteken nyugszik. A 2002. évi kutatás eredménye összefoglalóan a kápolna határolófalainak csaknem teljesnek mondható megismerése, és a kápolnabelső teljes feltárása volt. Az épület pusztulását követő viszonyokat nagyrészt nélkülöző lelőkörülményekből következik, hogy a különböző időpontban épült falak elsődleges szerepével és keltezésével, a felmenő falazatok határozott lenyomatok hiányában nehezen meghatározható helyével, a korábbi falaknak a kápolnába történő beépülésének módjával - különösen a támívek esetében - kapcsolatban a feldolgozást végző kutatók véleménye eltér. Biczó Piroska - Búzás Gergely - Szabó Zoltán SZOMBATHELY, JÁRDÁNYI-PAULOVICS ISTVÁN ROMKERT A szombathelyi Romkertben a Székesegyház északnyugati sarkánál, részben az épület alatt találhatók a Kr.u. 4. századi római palotaegyüttes nyolcszögletű épületének, az ún. Oktogonnak, valamint melléképületeinek maradványai. A csapadék és a talajból felszivárgó nedvesség a védőépület ellenére évek óta folyamatosan károsította az Oktogon nyugati melléképületében látható mozaikot és a külső falfestményeket. Egy, a lefektetendő csövek nyomvonalán és mélységében elvégzett előzetes régészeti feltárás volt a szükséges vízelvezetési rendszer kiépítésének feltétele. Az ásatás érintette a peristyliumos udvar teljes belső területét és az Oktogon északi, három nyílású fűtőhelyiségét. A Savaria Múzeum 1972-1976 között már végzett ásatásokat a területen, szintén Szentléleky Tihamér irányításával, így a talaj felső 60-100 centimétere a legtöbb árokban bolygatott volt. A római és középkori rétegsorokat a korábbi ásatások dokumentációjában lehet nyomon követni. Az udvar északnyugati sarkáról kevesebb adatunk van, mert Járdányi-Paulovics István és Géfin Gyula 1938-1944 közötti ásatásából nem állnak rendelkezésünkre metszetrajzok. A peristyliumos udvar és az épületek falait a korábbi, Kr.u. 2-3. századi helyiségek elplanírozott terrazzo padlójára, vagy a visszabontott hypocaustum-rendszer