Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Murádin Jenő: Báró Bánffy Ádám válaszúti műtermes kastélya

4, Válaszút, Bánffy-kastély. Az ebédlő kazettás mennyezete alatt végigfutó párkány a családi címerekkel és Báró Bánffy Ádám nevével. Fotó: Murádin Katalin, 2002. Amellett, hogy pontosítja a családfaszerkesztésnek ezt az intenzív megoldását, megjegyzi: „Most készül a műteremben Szolnok-Dob oka címere terrakottából."

10 A válaszúti kastélyról szóló 1926-os írásában Kelemen Lajos mutatja be ezt a heraldikai gyűjteményt. „Az ősi Tomaj nemzetségi címertől kezdve nyolcszor találjuk ott a Bánffyak aranygriffes címerét. A XVI. századtól aztán ott helyezkednek el Válaszút egykori úrnőinek címeremlékei is, a »bűbájos« Báthory Annától a XIX. század végéig, s a kastély kibővítőinek címerei külön is ott mosolyognak az ebédlőnek a parkra nyíló színes ablaküvegein."

11 Az ebédlő színes üvegablakai azóta elpusztultak. Nyomokban maradt csak valami a festett üvegdíszítésből (egyszerű vörös és kék üvegszemek) az emeleti rész egyik homlokzati ablakának félköríves osztásában. Arra viszont nincs semmiféle bizonyíték, hogy ezek a festett üvegek is a válaszúti műhelyből kerültek volna ki. Annál több adat van Bánffy Ádám bútortervező és -faragó művészetéről. Bútorai közül néhány darab ma is a kastély eredeti berendezéséhez tartozik. Fényképfelvételeken láthatunk belőlük a pesti Vasárnapi Újságban (1878. 20. sz.) és a kolozsvári Művészeti Szalonban (1926. 1. sz.), leírások pedig azért foglalkoznak velük bővebben, mert Bánffy - hitet téve önálló alkotói egyénisége mellett - ezekből mutatott be az 1878-as párizsi világkiállításon. A világkiállításra szánt bútorokat előbb Pestre szállította, s azokat, mielőtt továbbvitték volna Párizsba, az Iparművészeti Múzeum egyik termében a magyar közönség is megtekinthette. Néhány munkájával (festmények, rajzok?) jelen volt ugyanakkor a budapesti Műcsarnokban is.