Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai
10. Gyulafehérvár, székesegyház. Az északi torony keleti és északi homlokzata 1996-ban. A keleti homlokzaton markánsan elválik a Bágyuj Lajos által újjáépített sarok. A mellékhajó tetőzete fölé eső falfelület rossz állapotú, teljes egészében középkori. Az egyetlen újkori módosítást az ikerablak osztóoszlopának 1990 és 1996 közötti (vitathatatlanul jól sikerült) pótlása jelenti. Fotó: Sarkadi Márton évben lesz-e hasonló támogatás. Nincsen előírás arra vonatkozóan sem, hogy valamilyen önerővel részt kell vállalnia a tulajdonosnak. Talán ez a három tényező volt a legfontosabb abban az eróziós folyamatban, amelynek során először lelohadt a 99-re még jellemző reménykedés, majd lassanként megcsappant az Érsekség abba vetett bizalma, hogy a magyar támogatás elegendő lesz a helyreállítás elvégzésére, végül pedig kiváltotta azt a küzdelmet, hogy a magyarországi résztvevők kihagyásával-megkerülésével próbáljanak hozzájutni magyarországi támogatáshoz. A magyar minisztérium ugyanazt a formaszöveget küldte Gyulafehérvárra is, mint bármelyik másik helyszínre. Ebben nem szerepelt, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (később Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) megbízottainak bármiféle beleszólása lenne a támogatás elköltésébe. A Minisztérium nem kért önrészt, tehát a kezdeti ígéretek dacára az Érsekség alig-alig járult hozzá a helyreállítás költségeihez. Egyre inkább úgy alakult, hogy amennyi pénz Magyarországról érkezett, annyiból lehetett gazdálkodni, de e pénz felett is az Érsekség rendelkezett. Az Érsekség képviselői a konfliktusok éleződésével mindinkább felelőssé tették Káldi Gyulát és az általa bevont résztvevőket a tervek jó ütemű valóra váltásáért, függetlenül attól, hogy operatív hatáskör nem volt a kezükben. Mindeközben az Érsekség képviselői egyre gyakrabban éltek olyan eszközökkel, hogy az előzetesen általuk is jóváhagyott munkákra vonatkozó szerződések megkötését, vagy az elvégzett munkák kifizetését halogatták. Mivel a támogatás minden esetben csupán egyszeri összegre vonatkozott, amelyet meghatározott időn belül el kellett költeni, biztonsággal nem lehetett több évet igénybe vevő, nagyobb munkákba belefogni. De ne vágjunk az események elébe. 1999-ben még meg lett volna a lehetőség arra, hogy jó irányba fejlődjön az ügy. A programterv elkészítése mellett néhány gyakorlati lépés is történt. Az 1960-as években készített ólom tetőfedések rögzítési hiba miatt nagy szakaszokon lecsúsztak. 27 Az ereszek mentén hézagok keletkeztek, a falak hosszú szakaszokon áztak. Ez a hiba is nagymértékben hozzájárult az erdélyi reneszánsz művészet jeles emlékei között számon tartott Lázói-kápolna állapotának rendkívüli mértékben fel-
