Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma
hogy a százötven esztendős hódoltság idején, a török dúlások alkalmával történt többszöri leégés következtében nemcsak tetőzete pusztult el, hanem beszakadtak boltozatai, s ledőlt falainak egy része is. 18-20. század Az 1711 utáni békésebb évekre tizenhét lakott és tíz lakatlan telke maradt a változatlanul mezővárosi címet viselő településnek, benne templomának romjával. A betelepítés 1715 után indult meg, amikor a Pethő örökösöknek az egykori tátikai és rezi uradalmakban levő részeit Keszthely várossal együtt Festetics Pál vásárolta össze. 1719-ben Festetics az egészet elcserélte Bakó Farkassal, annak somogyi Nagybajom uradalmával. Bakó birtoklása idejéről, 1734 év végéről származik Acsády Ádám veszprémi püspöknek az az engedélye, amellyel megkezdődhetett volna a Szent Kozma és Dámján egyház romjainak újjáépítése. Ez azonban nem történt meg, ugyanis 1737-ben újabb engedélyért folyamodott a falu. 92 A helyi hagyomány, illetve a plébánia História Domusa szerint az újjáépítés 1736-ban történt. A plébániát 1730 körül szervezték újjá, az anyakönyveket 1732 óta vezették. 93 Plébániájához tartozott a szomszédos Vindornyalak és a távolabbi Vindornyaszőlős. A templom újjáépítését követő időben építették a plébánia egykor árkádos udvari homlokzatú épületét is. Az újjáépítés alkalmával nyerte el a templom jelenleg látható tömegét. Ekkor bonthatták le oldalkápolnáinak megmaradt falait, hogy azok anyagából építsék fel. Barokk berendezéséből mára csak a fedeles keresztelőkút maradt meg, oltárai és egyéb berendezési tárgyai 19. századiak és részben újak. A templom helyreállítását követő években, 1739-ig Festetics Pál fia, Kristóf vásárolta meg Bakótól és a Pethő örökösöktől a keszthelyi és a szántói uradalmat. 94 A még mindig mezővárosnak számító település ettől kezdve folyamatosan fejlődött, terjeszkedett, jelentős gabona- és bortermelő, állattenyésztő hellyé alakult, a Vindornya patakon működő öt malommal. Zala megye 1770. évi összeírása szerint 185 család élt itt, köztük tizennégy iparos, főként takácsok, akik önálló céhet is alkottak. 95 Földesura 1945-ig változatlanul a Festetics család volt, annak keszthelyi uradalmához tartozott, helyben lakó tiszttartó vezetésével. Az egykori tiszttartói ház hosszú, barokk stílusú épülete rendkívül elhanyagolt állapotban a község közepén ma is áll. A településre és főként templomára vonatkozó, az utolsó évszázadokból származó adatok rendkívül csekélyek. Ennek legfőbb oka a Festetics levéltár feltáratlansága. A templomra vonatkozó adatok részben ott, részben a helyi plébánia esetleg meglevő iratai közt rejlenek. A paphiány következtében betöltetlen plébánia irattára azonban jelenleg nem kutatható, ezért csupán az eddig közzétett, vagy a templomról leolvasható adatok ismeretében lehet annak további történetét felvázolni. A 19. század folyamán még mindig mezővárosi rangú település nagy kiterjedésű, közepén kiterebélyesedő, egyutcás falu volt, középpontban az alacsony dombon emelkedő templommal. Az 1860-as évek elején járt a helyszínen Rómer Flóris, röviden leírva és rajzban megörökítve a templomot, amelyet azután 1863-ban Zala megye műemlékeit ismertető írásában közölt. 96 1865-ben a Festetics hitbizomány a már akkor is mai formájában álló templomból nagyméretű, gótizáló romantikus egyházat akart építtetni.
