Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma
ről maradtak fenn híradások. Ezekben sokszor szerepel Szántó oppidum. A Vas és Zala megyétől Szlavóviáig, illetve az ország délkeleti területein, Csanád, Csongrád, Arad és Temes megyén keresztül Krassó és Keve megyéig elterülő, tekintélyes családi birtokokkal rendelkező Pethő család két ága között megoszló és együtt kezelt uradalmakban birtokolt részek felett sorra keletkeztek a családi perek. Ezek között sok esetben szerepel az egyes családtagok szántói birtokrésze, amelyeket több esetben zálogba adtak egymásnak vagy idegeneknek, többek között enyingi Török Imrének. Az ezt követő, a Mohács utáni másfél évtized változatlanul mozgalmas volt Szántó és a tátikai váruradalom életében. Az 1499-ben meghalt Pethő Miklós királyi pohárnokmester és az 1522-ben elhunyt Pethő János báró utódaiban megindult a sok ágra szakadt család fokozatos elszegényedése, aminek következtében tagjai évtizedekre kiestek a politikai életből. 74 Ez alól kivétel csak Pethő János unokája, az ugyancsak János névre hallgató, aki az 1550-1560-as években a török elleni harc kiemelkedő katonája, előbb soproni városkapitány, később Kassa székhellyel felső-magyarországi főkapitány volt. A többi családtag legfeljebb megyei alispán vagy később, a török időkben egy-egy dunántúli végvár kapitányi tisztségét töltötte be. 75 Szántó mezőváros a század első felében változatlanul jelentős hely maradt, bár az egyre nagyobb nyomást gyakorló török veszedelem következtében a lassú szegényedés itt is elindult. 1531-ben még 37 lakott portája volt és 62 telken éltek adófizetésre képtelen jobbágyok. 76 Plébániájának András nevű papja 1528-ban is esperes. A plébánia esperesi székhelyként még 1550-ben is működött, amikor annak tanítóját is említik, a mezővárosban tehát iskola is volt. 77 1572-ből ismert a papjának járó tized nagysága, amely valószínűleg akkor már protestáns lelkésznek járt. 78 A település késő középkori szintjét feltételezhetően először az 1532-ben Kőszeg alá vonuló török hadnak a messze környéket elpusztító dúlása, 1537-ben pedig Török Bálint hadainak támadása vetette vissza. 79 1538ban a veszprémi püspökséggel folytatott pereskedés azzal újult ki, hogy Kecseti Márton, a király által kinevezett püspök emberei Sümeg várából kiindulva újból elfoglalták Tátikát, és azt kifosztották. Feldúlták Szántót és a tátikai váruradalom többi falvát is. A várban tartózkodó Pethő Antalt foglyul vitték magukkal. Az országos felháborodást kiváltó esemény I. Ferdinánd király elé került, a vár és uradalma azonban 1542-ig a püspök kezén maradt. 80 Maga Szántó járási székhely a század végéig, annak ellenére, hogy a járást 1547-ben végigdúlta és égette egy nagyobb török sereg, legyilkolva és rabságba vive a lakosság idejében el nem menekült részét. A következő évben, 1548-ban azonban újból élő település, ahol a földesúri családnak allódiuma, majorsága volt. 81 A megállíthatatlan pusztulást jelzi, hogy a szántói járás területén az 1530-as években összeírt 36-39 faluból 1550-re 23 lakott település maradt, a korábbinál azok is kevesebb népességgel. 82 Szántót először 1555-ben írták kettős adózásúnak, ettől kezdve fennmaradása érdekében a töröknek is fizette az adót. 83 1566-ban ennek ellenére újból felégették a törökök, az előtte levő évben pedig a veszprémi püspökség sümegi katonái fosztották ki. 84 1567-ben, később 1572ben és 1573-ban ismételten felégette a török, 1577-ben pedig teljesen elpusztította. Ezt követően még 1613-ban is gyéren lakott. 1657-ben, majd 1685-ben a lassan magához
