Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
Szemle - Vaslogika és régészet. Gere László: Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból (Fülöp András)
a természettudományos vizsgálatok is: a rendkívül töredékes csillár esetében az egyes darabok összetartozását anyagösszetételükkel is sikerült bizonyítani. Ezután a konyhában használatos fémtárgyak, a különböző fémedények, evőeszközök kerülnek terítékre. Különösen tanulságos a szép számmal előkerült kések újfajta - az eddigi tipológiákhoz képest életszerűbb - csoportosítása; e típusok időbeli felső határa itt is már a néprajzi anyag felé képez átmenetet. A szerző teljes joggal veti föl, hogy a jellegzetes habán kések között (2/c-d típus) egyik-másik utánzat is lehet: Bél Mátyás 1730 körül egyenesen leírja róluk, hogy ekkoriban már javában hamisítják őket. Az öltözködéshez tartozó fémleletekhez (ruhaveretek, gombok, ékszerek) tartozónak érezzük a külön fejezetben tárgyalt cipősarokovasakat, sarokpatkókat is. Ezek rendszerint nagy számban kerülnek elő középkori ásatásokon, ám használatuk (elsősorban rögzítési módjuk) valamint keltezésük eddig tisztázatlan volt, ami az ásatókat többnyire elkedvetlenítette. Szerencsére Ozorán is jócskán akadt ezekből a vasalatokból, ami a szerzőt arra sarkallta, hogy komolyan utánajárjon e kérdésnek, ezáltal ismét egy jól használható rendszerezéssel gazdagodtunk. A mindennapi élet különféle használati tárgyai (könyv- és ládikaveretek, harangtöredék stb.) mellett önálló fejezet tárgyalja az ajtóvasalásokat, zárszerkezeteket. Az ozorai lakattípusok értékelését látva a tájékozott olvasó rájöhet arra, hogy néhány, jól keltezett rétegből előkerült lelet is elég ahhoz, hogy egy korábban felállított, kizárólag tipológiai megfontolásokból felállított fejlődéstörténetet semmisnek lehessen tekinteni. Érintőlegesen szóltunk már a természettudományos vizsgálatokban rejlő lehetőségekről. A fémleletanyagon belül elsősorban a réz- és bronztárgyak összetétele alkalmas tanulmányozásra, hiszen a vasmegmunkálás meglehetősen általános technológiája kevéssé ad lehetőséget akár időrendi, akár műhelycsoportok szétválasztására. Az ozorai réz- és bronztárgyak anyagvizsgálatát Költő László végezte el a népvándorláskori leleteknél már jól bevált módszerrel. Ezzel adott esetben nemcsak az összetartozó töredékek kiválogatása vált lehetővé, hanem össze lehetett hasonlítani a különböző korú rétegekből származó tárgyak összetevőit is. Noha valamiféle tendencia már kezd kibontakozni, óvatosságra int az a felismerésük, miszerint a Zsigmond-kori bronzleletek jellemző anyagösszetétele kétszáz évvel későbbi tárgyakon újra megjelenhet, ami fontos üzenet a természettudományos módszereket fetisizáló szakembereknek. Könyvismertetésünket azzal kezdtük, milyen mostohán bánt a korábbi kutatás a középkori fémleletekkel. A kötet végére érve egyre inkább megbizonyosodhatunk arról, hogy e tárgycsoport olykor nem kevésbé alkalmas keltezésre, mint más lelettípusok, legfeljebb jobban kell ismerni, érteni e tárgyak használatát. Ha csak ennyi lenne Gere László könyvének értéke, már megérte az elvégzett munka. Ám a kötet ennél sokkal több: az első olyan, témába vágó kézikönyv, mely az egyszerű anyagközlésen túl a téma eddigi legátfogóbb feldolgozását is adja, ezáltal megjelenése napjától megkerülhetetlen szakirodalomnak számít. Fülöp András
