Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma

közepén köríves bemetszésű négy borda lefaragott helye látszik, amelyek egymással derékszöget alkotva, négyzetes belső tér keresztboltozatához tartoztak (9. ábra). Ilyen tér a mai templom egyik korábbi periódusában sem létezhetett, ezért gyanítható volt, hogy a templom két oldalán látható, csak alapfalakban megmaradt melléképítmények, valószínűleg oldalkápolnák valamelyikéhez tartozott. A szentély belsejében a templom zavartalan működése miatt sem további falkutatásra, sem régészeti feltárásra nem kerülhetett sor. Ezért csupán a diadalív belső szögletében és a déli oldal két ablaka közötti mezőben, valamint azzal szemben az északi oldalon lehetett megkeresni a feltételezhető boltozat indításait, amelyek ott lefaragott állapotban elő is kerültek. Azokból megállapítható volt, hogy a szentély lefedése karcsú, háromnegyed oszlopokról induló, kétszakaszos hálóboltozat volt, amelynek átlós bordái az oszlopokat átmetszve, fecskefarkas formában indultak felfelé. Ezek a bordák karcsú, kétszer váj olt profillal olyanok voltak, mint amilyeneket a plébánia kamrájában már a kutatás megkezdése előtt is őriztek. A külső felületeken megtalált mérműves ablakok közül a déli kettőt belülről is ki lehetett bontani a kutatás idején, a ferde és a keleti végfalban levőt akkor azonban még nem, azokba ugyanis belelógott és azok befalazásába támaszkodott a szentélyt lefedő barokk boltozat. Külső oldalán mindenesetre látható volt, hogy a mérműves kőrács hiányzott belőle. A helyreállítási munka közben történt megfigyelések A külső-belső középkori részletek bemutatását célzó munkák végzése közben került sor a diadalív vonala előtt fekvő, kőből faragott kriptafedlap felemelésére, amelyet a belső kőfelületek letisztításával és konzerválásával, valamint a mérműves ablakok szükségszerű kiegészítésével együtt Szakái Ernő szobrászművész és kőrestaurátor Birkmayer Jánossal és Kőfalvi Imrével együtt végzett el. A kripta belsejében szétdúlt temetkezések csekély nyoma maradt. Ennél lényegesebb megfigyelésre adott okot a kripta falazata, amely ugyanolyan szabálytalan homokkő kváderekből készült, mint a déli hajófal román kori szakasza. Ez és a téglából készült, dongaboltozatos lefedésű kripta alaprajzi felmérése bizonyította, hogy az a román stílusú templom egyenes záródású szentélyének alsó részével azonos. Alaprajzi felrajzolása után a templom román stílusú periódusa már egyértelműen meghatározható volt. A szentélyvég két ablakának kibontása érdekében az ott levő cikkelyes boltozatot fiókos donga formájúra alakítottuk át. A három cikkely bontása közben több gótikus faragott kőtöredék került elő, amelyek a későbbiek folyamán újabb támpontokat adtak a templom építéstörténetéhez. A boltozat átalakítása idején állapíthattuk meg, hogy a sokszögzáródás sarkaiban megmaradt háromnegyed oszlopokhoz hasonlóak álltak a diadalív belső sarkaiban és a szentély hosszfalainak felezőpontjaiban is. A fentiek alapján 1960-ban már látható volt, hogy az épület falaiban legalább három periódus rejtőzik: egy szabálytalan kváderekből épített, kisméretű és egyenes szentélyzá-