Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

VITA 121 Rostás Tibor A MŰEMLÉKVÉDELEM A MAGYAR MILLENNIUMBAN* A millennium kapcsán a magyar állam jelentős forrásokat biztosított műemlékvédelmi célokra. Az ezredforduló körüli években a kormányzat és a műemléki hivatal többek között királyi rezidenciák romjainak helyreállítását, kastélyok rendbetételét, Árpád-kori templomok felújítását finanszírozta részben vagy egészben, hivatalosan is meghirdetett program keretében vagy azon kívül, és valamelyest hozzájárult a jelenlegi országhatárokon kívüli emlékek helyreállításához is. A munkálatok az esetek többségében tatarozást, renoválást vagy korábbi helyreállítások megújítását jelentették.

1 A szerteágazó tevékenység alapját kétségkívül a „Királyi városok rekonstrukciója" címet viselő program jelentette.

2 A millennium önálló, új helyreállításai közül az e program magját alkotó három munkálat emelkedik ki markánsan, egyrészt az elköltött pénzösszeg nagysága

3 és az építkezések volumene, másrészt a védendő objektumok jelentősége, azoknak a magyar történelemben és építészettörténetben betöltött szerepe miatt:

1 Ezért e három építkezés igen alkalmas a műemlékvédelem jelenlegi helyzetének illusztrálására éppúgy, mint az ezredforduló közállapotainak tükrözésére. A három műemlékes beavatkozás az 1541 előtti Magyarország három alapvető fontosságú épületmaradványát érinti: a székesfehérvári Nagyboldogasszony prépostsági templomot, az esztergomi királyi, később érseki palotát és a visegrádi királyi palotát. A fehérvári prépostság első királyunk I. Szent István speciális, személyes müve, amelyhez különleges, a középkori magyar államot meghatározó jogok kapcsolódtak. Fehérvárott tartották az évenkénti törvénylátó napot, a bazilikában történt a királykoronázás, királyaink közül itt temették el I. István mellett például Károly Róbertet, Nagy Lajost és Mátyást is. A templomot a 12. században jelentősen átépítették, a 14. század elején beboltozták, a 15. század végén átépítették és kiterjedését majdnem megkétszerezték. Az épületből szinte csak az alaprajz maradt meg, a falmaradványok - már ahol még vannak - alig valamivel emelkednek a lábazatok fölé. ( 1. ábra) 1938-ra, István király halálának 900. évfordulójára a templom jelentős részének bevonásával romkertet alakítottak ki, a befüvesített rommező mellett árkádos homlokzatú kőtárat és a Szent István szarkofágot magában foglaló ún. mauzóleumot építettek. Az esztergomi várpalota államalapítás kori előzmények után a 12. század végén épült ki. Okleveles adat szerint 1198-ban még befejezetlenül állt. Ekkor kapta meg - papíron - az esztergomi érsek, de végleg csak fél évszázad múltán lett a tulajdona. Átépítése, bővítése és díszítése jelentős gótikus, majd reneszánsz átalakításokkal a 16. század első harmadáig követhető. (2. ábra) A várhegy déli részét elfoglaló palota-együttes déli szár-