Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére
A jövő tervezése szempontjából ezeken túl az is fontos körülmény, hogy az 1992. óta működő Topográfiai Osztályon folyó munka keretében jelenleg nyolc művészettörténész, egy történész levéltáros és tizenhat külső megbízott dolgozik. Amennyiben ugyanis újra megnyílna a lehetősége egy országos projektum felépítésének ez a gárdával a projekt irányításban és az elengedhetetlenül szükséges képzési feladatokban már érdemben lehetne számolni. A javaslat Az elmondottak alapján talán nem meglepő, ha a műemléki topográfiák európai történetét és jelenlegi hazai helyzetét valamint pozitív adottságait figyelembe véve azt javaslatot intézem mindazokhoz, akiket illett, hogy valamennyi a kérdést ismerő szakember és potenciális olvasó által óhajtott fordulat érdekében elevenítsük fel a magyar „kistopográfia" egyszer, vagy „másfélszer" már megkezdett programját. A félreértések elkerülése végett hamar leszögezem, hogy ezt semmiképpen sem a legszélesebb forrásbázis feldolgozásán alapuló nagytopográfiai kutatások alternatívájaként, hanem funkcionálisan annak kiegészítő elemeként vetem fel. Ebből a szempontból, sajátos kutatástörténeti helyzetünk figyelembe vételével, megítélésem szerint a Genthon-féle kezdeményezés eredményeinek és tanulságainak hasznosítása mellett, az osztrák Dehio modell lenne a leghasznosabb kiindulópont. Olyan megoldásról lenne tehát szó, amely a nagy és kis topográfiát egységes, egymást kölcsönösen feltételező ill. funkcionálisan kiegészítő rendszerben képes kezelni. Georg Dehio eredeti kezdeményezésének fő szakmai célja ugyanis - mint arra már utaltam - a hatalmas birodalom művészettörténeti összképének a hozzáférhetővé tétele volt, nem pedig az el nem végzett és csak a távoli jövőben remélhető alapvető inventarizációs feladatok hiányainak időleges pótlása. Ehhez képest Ausztriában a Dehio-féle rendszer átvételének idején az összkép megalkotása mindig is eleven igényének a kielégítésére irányuló szándék a németországinál jóval kevésbé feltárt anyag következtében az utóbbi feladat megoldását is hangsúlyosan felvetette. Nálunk e tekintetben még egyértelműbb helyzet. A Dehio-rendszer meghonosítása mellett szól az is, hogy ez a projektum az anyaggyűjtés és feldolgozás terén csakúgy, mint a kiadványsorozat tartalmi és szerkesztési elveit, tipográfiájának, illusztrációs koncepciójának és külső megjelenésének részleteit tekintve sok kutatói generáció folyamatos munkája során kicsiszolt tudományos publikációs műfajt hozott létre. A megoldás különleges előnye, hogy a legmagasabb tudományos és más szakmai követelményeket, és az igényes nagyközönség kívánalmait egyszerre tudja kielégíteni. Nem véletlen, hogy pl. a hetvenes években Németországban a sorozat kötetei tízezres példányszámban keltek el. 28 (Ebben az esetben a példányszámot természetesen nem az egész országra, hanem az egyes szövetségi államokra kell vetíteni.) A bajor „Kurzinventar" pl. miközben szakmai szempontból teljes mértékben bevált, nem helyettesíthette, sőt egyáltalában nem tette feleslegessé a Dehio-Handbuch sorozat folyamatos megjelentetését.
