Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére

irodalma van, amelynek a részleteibe most természetesen nem mehetünk bele. Ezzel összefüggésben, csupán jelzés erejéig az osztrák topográfia mai törekvéseire kívánok utalni. Eszerint a nagy topográfiát „elsősorban ott alkalmazzák, ahol a műemlékvé­delemnek, vagy műemlékgondozásnak valamilyen különösen összetett kérdését kell alaposan tanulmányozni, mint például a nagyvárosok rendkívül komplex problémái, vagy az egyre nagyobb átalakítási nyomásnak kitett vidéki struktúrák." 24 (Nyilvánvaló persze, hogy Ausztriában és sok más országban a szakmának már régen nem kell szembenéznie azzal, hogy az ország területének nagy részéről még egyszer sem készült részletes topográfiai felmérés.) A fennebb vázoltak alapján általános tanulságként megfogalmazható, hogy az inventarizációs tevékenység akkor tölti be a hivatását és végzi becsületesen a feladatát, ha mintegy több húron tud játszani, ha a maximális célokra irányuló nagytopográfia mel­lett, mozgékonyabb, a friss szakmai igényekre könnyebben reagáló és az új ismereteket gyorsan közzétenni képes, és a szűken vett szakma körein túli közönséget is megcélzó projekteket egyaránt működtet. Ez a felismerés nálunk sem új persze, hiszen még a MOB kereteiben megindult kuta­tásból kinőtt Genthon István féle, második bővített kiadásában már három kötetes, az egész országot áttekintő mű is éppen ennek nyomán jött létre, a csupán kéziratos, de rendkívül alapos topobibliográfiai gyűjtésével együtt. És ilyenféle megfontolások játszot­tak szerepet később az MTA Művészettörténet Kutatócsoport már ismertetett félbema­radt vállalkozásában is. A törekvések irányát mutatja, hogy Genthonnál még 1850. volt a felső időhatár, az elkészült egyetlen, Fejér megye művészeti emlékeit feldolgozó kisto­pográfiánál viszont már 1970. Programszerű folytatása azonban - mint tudjuk - egyik kezdeményezésnek sem volt, nem is nagyon lehetett. Előre lépésről viszont csak akkor beszélhetünk majd, ha ez a kutatási terület az alaptevékenységét lehetővé tevő hosszú távon biztosított költségve­tési támogatáshoz juthat. Az elégséges, tartós és biztonsággal kalkulálható finanszírozás nemcsak a feladat és az elvégzendő munka rendkívüli méretei miatt szükséges, hanem elengedhetetlen az eredmény minősége szempontjából is. Hiszen a szükséges sokirányú szaktudás bevonása, a képzési feltételek megteremtése, az optimális csapatmunka meg­szervezése és minderre támaszkodva az egységes szemléletnek és szerkesztési elveknek a kialakítása és érvényesítése másként nem képzelhető el. A zavartalan és folyamatos műhelymunka hiányából fakad a mégiscsak valahogy létrejött topográfiai irodalmunk nem kevés fogyatékossága is. A későn jövőknek vannak azonban nem lebecsülendő előnyei is: rendelkezésükre áll mások sok munkával megszerzett tapasztalata, és lehetőségük van a legkorszerűbb módszerek és technikák bevetésével indítani. A gazdag nyugat-európai tapasztalatokat hasznosítva, saját feladatainkat és eddigi kezdeményezéseinket számba véve, a század és ezredfordulón túl, az Európai Unió tagjaként, végre stabil pályára állíthatnánk a magyar­országi inventarizáció ügyét, nem feledkezve meg a magyar kulturális örökséggel kap­csolatos határokon túli feladatokról sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom