Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Pápa, Esterházy-kastély (Bartos György - László Csaba)

bolásra vagy menekülésszerű elhagyásra utaló nyomokra nem bukkantunk - a kevés leletanyag is inkább a vár használatának tervszerű elhagyására utal. Ügy véljük, hogy Karász elvesztésével egyidőben a vár alig 50 évet felölelő története a 14. század második évtizedének végére befejeződött. Űj birtokosa, Perényi Orbán fia Miklós nem újította meg a feltehetően elhanyagolt, a 20-as években talán már nem is nagyon használt objektumot - erre utaló jelenségeket a kutatás során sem találtunk. Perényi Miklós döntésében kétségtelenül meghatározó szerepe lehetett a vár addigra már „elavultnak" számító szerkezete, mérete és nem utolsósorban anyaga, no meg - mai kifejezéssel élve - alacsony „komfortfokozata". Juan Cabello PÁPA, ESTERHÁZY-KASTÉLY A pápai vár és későbbi kastély kezdetei az itt 1389-től birtokos Garai családhoz kötődnek. A forrásokban először 1441-ben említik a castellumot, várat. A 15. század végétől először a Szapolyaiak, majd a Thurzók és 1535-től az Enyingi Török család a birtokos. Várnagyuk, Martonfalvi Imre a 16. század derekán többször is erődítette a várat és a várost. A vár és bástyáinak képét Giulio Turco 1569-ben készített rajza örökítette meg. A négy sarkán egy-egy olaszbástyával megerősített külső vár kapuja a keleti oldalon nyílott, innen vezetett keskeny falszoros a belső vár udvarának sarkába. A belső várban az övezőfalakhoz tapasztott, egymástól részben elkülönülő épületek voltak az északi, a nyugati és a keleti oldalon. A legkorábbi épületnek a mai északi szárny alatti maradványok tekinthetők. A nyugati sarokhoz közel egy kétszintes, fafödémes palota állt. Tőle keletre, a keleti sarokhoz közel újabb, téglapadlós, középkori épület csatlakozott a várfalhoz. Noha az épületek felmenő részeit falkutatás hiánya miatt nem ismerjük, megfigyeléseink szerint az északi szárny alatti épületek a maitól eltérő traktusszélességgel tapadtak a várfalhoz. A mai keleti szárny főfalait legkésőbb a 16. században építettnek véljük. Az egytraktusú épület pinceszintjén és földszintjén a 16. század végén, a 17. század elején jelentős átalakításokat végeztek. Az átalakítás összefüggésben lehetett a várban 1597ben történt robbanással. A vár erődítéséhez kapcsolódóan belső támpillérekről indított boltozattal látták el a továbbiakban tárházként, raktárként használt tereket. Az egykori belső vár tömbjének délkeleti sarkában a Turco rajzon ábrázolt bejárati útvonal védelmében épülhetett meg, valószínűleg az 1600-as években, egy új-olasz rendszerű tégla fülesbástya. A bástya alsó szintjének boltozott kazamatái maradtak meg, a falkoronák lezárását, mellvédjeit, az esetleges felépítményeket a későbbi bontások miatt nem ismerjük. Legkésőbb a 17. század második felében, már az Esterházy birtoklás idején, további kiépítésekre került sor. Az egykori belső vár szabálytalan vonalú északi falát külső tám-