Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Bakonyszentlászló, evangélikus templom (Koppány András - László Csaba)

A főépületen belül, az északi szobasor északnyugati sarokszobájában (12. számú árok) egy cölöpsor maradványát bontottuk ki, mely határozottan a késő középkori épülethez tartozott. A kúriaépület rövidebbik északi végének nyugati szakaszában, a falra merőlegesen állt a cölöpsor, mely később leégett. Elképzelhető, hogy ez a nemesi kúria védelmét szolgáló palánkkal azonos. A közvetlenül felette lévő, kevert rétegből egy egyelőre pontosan még meg nem határozott ezüstpénz került a felszínre. A feltárás leletanyagából a kevés késő középkori (15-16. századi) kerámiát (szürke mázatlan kályhaszem az újkori anyag mellett töredékeket és szürke, vastag peremű, bepecsételt tárolóedény darabjait) kell megemlíteni. Kis mennyiségben állatcsont és fém is felszínre került. Továbbra is feltűnő a faragott kőanyag és a díszkerámia hiánya. A feltáráson részt vett Bodó Balázs régész és Orosz Krisztina végzős régész hallgató. Művészettörténész munkatárs: Mezey Alice. B. Benkhard Lilla BAKONYSZENTLÁSZLÓ, EVANGÉLIKUS TEMPLOM Az Árpád-kori eredetű település közepén emelkedő dombon álló templomról középkori adattal nem rendelkezünk. A falu a 15. század elejétől szerepel a forrásokban, mint a közeli, Garai család birtokában lévő cseszneki vár uradalmának része. Annak sorsában osztozva került a 17. század elején az Esterházyak birtokába. A falu és a templom 1687-ben leégett, elpusztult. Az újjáépítés során a temető déli oldalára fa haranglábat emeltek. A 18. század derekán újabb felújítás következett, majd 1816-ban a templom nyugati homlokzatához építették a ma is álló tornyot, valamint beboltozták a szentélyt. Fél évszázaddal később, 1867-ben a torony és a tető ismét leégett. A templomot legutoljára 1965-66-ban, az OMF munkatársainak közreműködésével végzett kisebb falkutatást követően tatarozták. Az 1990-es évek végén az egyházközség megkezdte az időközben ismét romló állagú épület felújítását. Az OMvH éves műemlékhelyreállítási tervébe került épületben korlátozott mértékű kutatásra nyílt lehetőségünk. Eredményeink figyelembevételével készült el a templom felújítási terve, majd kezdődött meg a kivitelezési munka, amelynek során számtalan újabb megfigyelésre volt módunk. A középkori templom egyhajós, sokszögszentélyzáródású, behúzott tornyú épület volt. A hajó eredeti magasságát a későbbi visszabontás miatt nem lehetett meghatározni, de a később magasított szentély északi oldalfalán, kis szakaszon megmaradt az egykori főpárkány néhány eleme: a fogrovat és felette az ívsoros párkány. A diadalív külső oldalán lévő tetőlenyomat tanúsága szerint a teljes főpárkány meghatározhatóvá vált. A lizénás, tükrös faltagolású homlokzatot a szentélyben három csúcsíves, rézsűs ablak, a déli hajófalban három nagyobb és egy, a karzatra tekintő kisebb ablak törte át. Az ablakoknak mindössze a fele maradt meg a barokk átépítés után. Méretük, formájuk