Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Kőszeg, Schneller utca 1. Homlokzatkutatás (B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára)

tani az itt álló Felsőkapu-torony formáját és pozícióját, s ezek alapján több eddig megoldatlannak látszó kérdést megválaszolni. A felmérési és átalakítási rajzokat (alaprajzokat és metszeteket) Kari Schubert készítette 1826-ban a szemben álló Rájnis u. 11. számú ház bővítéséhez. Ezekből kitűnik, hogy miért került oly nagy összegbe a 16. században a felújítás. Nem egy egyszerű belső pozíciós torony (1982. Bakay Kornél), s nem is annak barbakánnal bővített erődítése (1988-1990. B. Benkhard Lilla) állt itt, hanem egy nagyméretű, külső pozíciós kaputorony, mely jelentősen benyúlt a vizesárokba. A kb. 8 m-es belmérettel rendelkező, szabálytalan patkó alakú, közel 8 méter magas, kétszintes kaputorony 1,8 m széles falát a földszinten négy ágyúlőrés törte át. A városfalon átvezető kaputól kissé megtört vonalban nyílt a híd felé vezető, rézselt külső kapu. A torony emeletére vezető, egyenes vonalú feljárat a városfal belső, déli oldalának keleti végéről indult, s egy emeleti folyosóban végződött, melyről a toronyba ajtó nyílt. Többek között ennek a feljáratnak és folyosónak megszüntetését szorgalmazta a szomszéd ház tulajdonosa, Anton Párezer, na meg leginkább a híd alatti pincék házához való csatolását, amire a sok bor tárolása miatt volt szüksége. A helyszíni kutatások eredményeinek és a levéltári forrásoknak az egybevetése után (méretezésük tökéletesen azonos) ma már pontosabban ismerjük a város északi kaputornyát és környezetét. B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára KŐSZEG, SCHNELLER UTCA 1. HOMLOKZATKUTATÁS Az L-alakú, egyemeletes lakóház Kőszeg történeti belvárosában áll. A fűrészfogas beépítésű telken az udvarban hátrafelé nyúló régebbi északi és az újabb déli, magasabb belső járószintekkel rendelkező tengely között 45 cm-es falsíkváltás mutatkozik. Az utcai homlokzat kapcsán mindenekelőtt szólni kell az ismert előzményekről. Az épületet, amely már 1838 óta városi iskolaként működött, 1930-ban a lebontás veszélye fenyegette. Az akkori szombathelyi múzeumigazgató, báró Miske Kálmán kérésére a Műemlékek Országos Bizottsága fölvette a védett épületek közé, s így megmenekült a legnagyobb bajtól. A megkezdett építkezéskor azonban a már az idő tájt is ismert, különböző korú homlokzati festéseinek jelentős részét elpusztították. Az 1960-as években az OMF szakszerű falkutatás nélkül újította fel a homlokzatot. Ennek következményeként - eredeti nyomok alapján - rekonstruálták a vakolatdíszítést és szabadon hagyták az érdekesnek ítélt, festett évszámokat. A kb. húsz évvel későbbi tatarozás alkalmával csupán javították illetve helyenként újra vakolták a felületeket. Az utcai homlokzat kutatása során a következő megfigyeléseket tettük. A telken először csupán az északi oldalon állt épület, ez a ház legrégibb magja. E homlokzatszakasz északi sarkán azonban furcsa jelenséggel találkoztunk. Itt ugyanis a jelenleg is álló, első periódusú ház építésekor felhasználtak egy olyan, agyagba rakott, kelet-