Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Esztergom, a Rácz-templom környéki ásatás (Lázár Sarolta)

ESZTERGOM, A RÁC-TEMPLOM KÖRNYÉKI ÁSATÁS A középkori királyi város területén álló, elhagyatott Rác-templom a közelmúltban a görög-katolikus egyház tulajdonába került. A templom tervezett felújításával párhuzamosan az utcai szakaszon álló romos lakóépületet elbontották, melynek nagyobb része a hajdani paplakot rejtette magában. Helyére új épületet terveztek, így ott 2001 őszén régészeti feltárás vált szükségessé. A templom telke a körülötte lévő házakkal együtt, a Kossuth Lajos utca (a jelenlegi főutca) és a Magyar utca sarkához közel, régóta ismert fontos régészeti lelőhely, melynek meghatározását Horváth István végezte el (MRT V. 1979. 8/3r. lh. - Szent Kereszt templom). A kiterjedt romterület valószínűleg a johannita ispotályos keresztesek Szent Kereszt háza és temploma esetleges maradványait rejti magában, mely utóbbi plébániatemplomként is szerepel a forrásokban. A templomot 1230-1534 között gyakran említik a mellette állt ispotállyal együtt. A konvent a török korban elpusztult, maradványaira a 17. század végén a rácok részben fából épített templomot emeltek, mely 1706-ban leégett. 1708-ban ennek helyén építették új - jelenleg is álló - kőtemplomukat. A lelőhelyről 1891 óta földmunkák, építkezések során több esetben kerültek elő középkori leletek és jelentős falmaradványok. 1982-ben Horváth István tájékozódó feltárást végzett a templomban és annak környékén, melynek során az Árpád-kori johannita templomhoz és kolostorhoz köthető falmaradványok kerültek elő. (Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 36. 1983. 99., Horváth István: Templomok, kolostorok a középkori Esztergomban. In: Egyházak a változó világban. Esztergom, 1991. 131-140.) 2001-ben kutatásunk során a már előbb említett feltárással meghatározott kolostorhoz tartozó középkori épületrészeket tártunk fel. A középkori jelenségek 50 cm mélyen jelentkeztek, és több mint 3 m-re mélyültek. Az 1982-ben a telek távolabbi részein és a templomban megtalált kolostor Árpád-kori északi kőfalára téglaalapozású, téglafalú, téglapadlós helyiség fűződött, melynek északkeleti sarkában megújított kandalló maradványai kerültek elő. A terem hozzávetőleges mérete: 8,20 x 7,50 m. Ennek nyugati falát kiszedve és a helyiséget magasabb szinten beszűkítve kőfalú, téglapadlós, L-alakú, folyosószerű épületrészt alakítottak ki. Ez utóbbi helyiség nyugati oldalán egy hypocaustumot létesítettek, melynek átépített tégla-kőfalú kemencéje maradt ránk. Mellette egy fával bélelt négyszögletes gödröt ástak, mely valószínűleg pinceként szolgált. A kandallós terem északnyugati sarkánál egy téglafalú, kőboltozatos helyiség épült, mely túlélte az átépítést. A feltárt objektumokból jelentősnek mondható középkori leletanyag került elő: másodlagos helyzetű faragott kövek (kváderek, bordatöredék, kis vörösmárvány oszloptöredék), vaseszközök, ép öntőtégelyek, zöldmázas, mély, négyszögletes peremű, szürke, tál alakú, és mázatlan tálka, bögre alakú kályhaszemek; többek között a lovagalakos kályha köréhez köthető griffes kályhacsempe-töredékek, valamint cseppdíszes üvegpohár darabjai. A 12-16. századi kerámiaanyagból kiemelendők az osztrák bélyeges edények (közöttük egy nagyméretű fazék), egy kőcserép és egy sárkánytaréjos díszedény továbbá egy mázas aquamanile töredéke. A feltárt helyiségek,