Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Budapest, Báthory utca 20. Falképrestaurálás (Rády Ferenc)

ban említett cölöpsor a folyosó nyugati falvégénél kezdődik, mintegy folytatva annak vonalát. k. Az ún. Csonka bástya a pince egyes részeit is magába foglaló sziklaemelkedésen áll. A bástya járószintjei több egymás feletti „teraszt" alkotnak. A sziklafelszínbe vésve két kohó alapjai is előkerültek. A bástyát több keresztirányú fal is osztja. A várfal többszörösen átépített, legfelső szakasza a Péchyek romantikus kialakításának nyomait viseli. A várfal belső oldalán jól kivehetők a kutatási dokumentáció felmérésén is rögzített gerendafészkek. Ezek elhelyezkedése alapján két szint is mutatkozik. 1. Az alsóvár területén csak az íves várfeljáró és néhány árokban falmaradványok kerültek elő. Két sziklába vésett tárolóverem is ismert. Az íves várfeljáró mellett sziklába faragott, kör alakú objektumok helyezkednek el, melyek szerepe még tisztázandó. Esetleg tárolóvermek lehetnek. Koppány András BUDAPEST, BÁTHORY UTCA 20. FALKÉPRESTAURÁLÁS A Báthory utca 20. számú ház eklektikus épület. A sarokház a Vadász utca útkereszteződésében áll, Lötz Károly nevével jegyzett falfestés díszíti. A falfestést fríz formájában alakították ki, s az utcai homlokzat mindkét oldalán végighúzódik. A képszéket alulfelül plasztikus párkány határolja. A homlokzati fal legfelső sávjában található falképet az erőteljesen kiugró tetőzetzáródás színesre festett eresztartó építménye védi. A falkép kazeines erősítésű freskó, figurális elemei életnagyság feletti, ülő mitologikus alakok, zeneszerszámokkal a kezükben. A Báthory utcai oldalon növényi elemekkel is gazdagították a hátteret, mely a Vadász utcainál elmaradt, ott a képsík két végét egy-egy puttóval zárja a kompozíció. A festés - a freskótechnikának megfelelően - nem halmozza a festői rétegeket, hanem a vakolaton, annak struktúrájával együtt élve elegáns, friss (a la príma) jelleget-karaktert hordoz. A több mint száz éve készült mű (1892) a háborús sérülésekből következően egyszer volt „kezelve". Akkor felfrissítési szándékkal bevonatot vittek fel a felületre. Ez a réteg besötétedett és megopálosodott. A növényi olajok gyantáival alkotott filmek oldószerére nem reagált, feltehetően ipari, félig szintetikus alapon előállított „csodaszert" alkalmaztak itt, lehet, hogy a festett fa felület védelmét is szem előtt tartva. Szelektív módon került sor a tisztításra. A lazább felületi szennyeződések eltávolítása után a lényeges, sötét, kékes opálos réteget a Selecton B2 ammónia vizes oldalában felvitt anyaga bontotta meg. A felületaktiváló szerrel együtt alkalmazott előzetes lemosás, majd a bő desztillált vizes mosás, az oldószermaradékok teljes kimosásáig, teljes tisztaságot eredményezett. A korábbi beavatkozás idején a sérültebb (kopottabbnak ható) sarokrészeknél kazeines festéssel fedték ki a hátteret. Erre az idegen rétegre, a kötőanyag egyenetlen-