Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Boldogkő, vár (Koppány András)

b. A palotának a háromszögletű torony felé eső fala minden szinten másodlagos, és határozottan elválik a szárny hosszanti oldalfalaitól. A rövid falszakasz tégla-kő vegyes falazat, hasonló a háromszög alaprajzú torony legfelső szintjének falazatához. Az elbontott fal alapja az ásatás során előkerült, jelenleg a járószinten látható. A palota mai födémje és belső beosztása a modern helyreállítás által kialakított. A nehézkes vasbeton födémek a középkori szintek helyén jelennek meg, kivéve a 16. századi boltozatot, melynek nyomai jól kivehetők a falszövetben. A boltvállak habarcsozásából előkerült 16. századi kerámia datálja a boltozat kialakításának idejét. Ezt megelőzően a vár födéméi faszerkezetesek voltak. A nagyméretű gótizáló ablakok a romantikus átépítés eredményei. c. A palota keskeny falszorosra nyílik, melynek a háromszög alapú torony felé eső végén egyszintes „bástya" romjai láthatók. Jól kivehető a palotafalban a két szint közötti boltozat lenyomata. A palotafal további szakaszán megfigyelt gerendafészkek esetleg arra utalnak, hogy a palotafal mentén végig egy faszerkezetes konstrukció állt. A feltárás során a felszínen kőfalra utaló habarcsnyomokat tártak fel, valamint gerendahelyeket és cölöplyukakat. A palota sarkán két sziklába vésett cölöplyuk van, amelyek talán egy kapuhoz, vagy az említett faszerkezetes konstrukcióhoz, emeleti folyosóhoz tartoztak. A többi faszerkezetre utaló nyom a kőből épített várfal megerősítésére szolgáló megoldásra utal, mivel egy palánkhoz számuk és elrendezésük nem elegendő. d. A palotaszárny és az „öregtorony" közötti udvar -, amelyet a 17. századi leírás is hasonlóképpen jelez - csak részben volt beépített. A palotaépület jelenlegi végfala a felmérés szerint jelentősen vékonyabb, mint az oldalfalak. A szerkezeten belül jól látható, hogy a palota keleti fala elválik az említett vékony déli zárófaltól. A palotafal a kapu felé jelenleg is végigfut az öregtoronyig. A másik hosszanti palotafalnak a vonala beleesik a két épület között kialakított ciszterna terébe. A várleltár adataira támaszkodva itt egy a földszinten oldalról nyitott szerkezet megléte vethető fel, amely mintegy átívelve a ciszternát tartalmazó udvar felett, a palotát kötötte össze a toronnyal. Az összekötő szárny emelete faszerkezetes, paticsfalu volt a 17. század végén. e. Az öregtoronyból jelenleg szinte csak az alapfalak és egy több emelet magas sarokrész áll. Az alapfalakon ajtónyílás lenyomata csak északon, a belső falsíkon volt észlelhető. A várudvar felöli falszakaszon látható az az elválás, ami a torony és a palota két egymás utáni periódusára utal. A tornyon belül, annak délkeleti sarkában négyzetes alapozás és egy cölöplyuk került elő, feltehetően a középkori emeleti feljárat maradványai. (Az alapozáson húzódó égett réteg alapján esetleg értelmezhető egy fűtőszerkezethez tartozó elemként is.) Az öregtorony keleti, külső falán kívül, a sziklaperemen egy fakonstrukció lenyomata látszik, amit az ásatás során maradványaiban fel is tártak. Ez a részben a toronyhoz és részben talán a mellette álló épületekhez is „tapadó" faépítmény többféle funkciót is szolgálhatott. Egyrészt biztosíthatta az átjárást a torony külső várfal felöli szakaszán, másrészt közlekedőként is szolgálhatott a torony felsőbb szintje felé. A 17. századi várábrázolásokról ismert az ilyen, a várfal vonalából néha még ki is lógó konstrukció. f. Az öregtorony mellett a jelenlegi feljáró boltozott kőíve szintén a Péchyek romantikus korszakához köthető. A részletes falkutatásnak kell megállapítania, volt-e