Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Barabás, református templom (Simon Anna)

BARABÁS, REFORMÁTUS TEMPLOM A 2001. évi beregi árvíz kárfelmérése során az ÁMRK Kutatási Osztályának munkatársai javasolták a templom helyreállítását. A kutatást 2001. szeptember 4-14. között végeztük el. Az egyhajós, egyenes záródású, nyugaton homlokzati toronnyal rendelkező, nagyrészt törtkő anyagú teremtemplom középkori eredetű, északon előcsarnok csatlakozik hozzá. Mai alakját a 19. század folyamán, több fázisban végrehajtott átalakítás során kapta. Az épület jellegét az újabb kori átalakítások csak kismértékben módosították. 14. század első harmadában a település Szűz Mária templomáról van adatunk. Datálható középkori részletei 15. századiak. A hajó nyugati, kőkeretes, késő gótikus kapuját 1996-ban Szekér György (OMvH) tárta fel. Az enyhén csúcsíves nyílás bélletét magas, tagolatlan lábazati zóna felett gyémántmetszéseses lábazatról induló körte- és pálcatagok alkotják. 19. század végi források említenek még egy kőkeretes, „három levél idomú" ép kerek ablakot, amelynek azonban a jelenlegi kutatás már nem találta nyomát. A 19. századi átépítés előtt a hajó sík, festett kazettás famennyezetű volt. Fennmaradt a templom egyik, 15. századi harangja (Debrecen, Református Gyűjtemény). A jelenlegi régészeti kutatás feltárta az északi oldalon a középkori sekrestye alapozását, megtalálta a déli falon, a második lizéna mögött a középkori templomhajó kváderes keleti sarkát, a déli oldalon két ablak maradványát (a harmadikat későbbi átépítés szüntette meg), amelyek a nyomok alapján talán kőkeretesek lehettek, valamint megállapította, hogy az épületnek a középkorban sem volt déli bejárata. A lábazat nélküli középkori templom főpárkányának nem maradt nyoma. Egyelőre nem volt mód a belsőben régészeti kutatást végezni, így nem ismert a középkori templom szentélyzáródása és a nyugati kapunak a falazathoz való viszonya. A restaurátori kutatás a belsőben középkori falfestés nyomára nem lelt. A templomot 1595-ben vették át a reformátusok. A 18. század közepétől maradtak fenn az egyházi jegyzőkönyvek, amelyek részletesen beszámolnak az 1801-ben megkezdett átalakításokról. Ezek a keleti rész bontásával és a nyugati torony alapkőletételével kezdődtek meg. A hajó bővítése kelet felé 1803-ra készült el. 1819-ben még állt a templom 1733-ban említett fatornya két haranggal. Az új tornyot 1822-ben fejezték be: a mainál 130-140 cm-rel alacsonyabbra épült, felső szintje deszkázott, tornya zsindelyes fedésű volt. A szóban forgó állapotot ábrázoló rajzot a toronygombban helyezték el, amely azonban 1982-ben elveszett. A kutatás megállapította, hogy a torony fala elválik a középkori hajófaltól. A templomot már az 1850-es évek elején „építeni való"-nak írják. 1865-ben szakértők a toronysisak szarufáinak elkorhadása miatt, a korábbi deszkázott szint helyén, a toronyfal megmagasítását javasolják, amit azon nyomban meg is építenek. Ugyanakkor az asztalosok számára ekkor meghatározott munkák közt szerepel a templom „bepadimentomozása", új ablakok, úrasztala, szószék, két új ajtó, valamint az előcsarnokba két díszes pad elkészítése, a karzatok alatti két-két szék megmagasítása és fedéllel való ellátása. Alig néhány hét múlva az egyháztanács határozata sze-