Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)
A veszprémvölgyi monostor környező birtokain a 13. század végén négy egyházas helyet említenek: Kenését, Szárberényt, Márnát valamint Padragot. 74 Ezek közül kettőnek ismerjük a plébániatemplomát, 75 mindkettő egyenes szentélyzáródású. A Balatonfűzfő területén lévő Máma templomromjáról Sz. Czeglédy Ilona ásatása igazolta, hogy 13. századi, 76 Szárberény (ma Vörösberény) templomának kutatása során viszont korábbi keltezés látott napvilágot. Pamer Nóra a templom körül feltárt néhány S végű hajkarikás sír alapján (a keltezés eme módjáról fentebb már szóltunk), továbbá a Szent Márton-patrocínium feltételezett korai mivoltára hivatkozva a 11-12. századra helyezte az első periódus építését. 77 A Balatonfelvidék falusi templomainak csoportosításakor Koppány Tibor tett kísérletet arra, hogy a templomalaprajzot ne az építés idejéhez, hanem lehetőség szerint a birtokoshoz/építtetőhöz kösse. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyenes szentélyzáródás zömében az egyházi birtokokon épült plébániatemplomoknál fordul elő, míg a félköríves záródásúak inkább a világi birtokosok kezén vannak. 78 Kérdéses azonban, hogy e falusi templomok alaprajzi elrendezéséből szabad-e visszakövetkeztetni a birtokos kolostor/püspökség templomára, melynek ebben az esetben mindig egyenes szentélyzáródásúnak kellene lennie. Összességében megállapíthatjuk, hogy a fentebb felsorakoztatott analógiák időben ugyan általában közel állnak a veszprémvölgyi templom általunk megadott keltezéséhez, de a kialakult kép korántsem meggyőző. Mindaddig tehát, amíg a kutatás nagyobb területre nem terjedhet ki, a feltárt román kori templom kérdését is lezáratlannak kell tekintenünk. Megjegyzendő, hogy a romterület nagyobbik részén még nem volt régészeti feltárás. Az elmúlt évben a romterületet délről határoló modern kori kerítésfal közvetlen környezetében, tőle délre található tó alatt a Séd felé tartó, legalsó kősorig visszabontott falakat tártunk fel. Szóltunk arról is, hogy a román kori templomtól közvetlenül délre már a középkorban is folyamatosan lepusztuló domboldal, partfal volt, és felvethető, hogy a keresett templom vajon nem erre feküdt-e. Itt kell megemlítenünk, hogy amikor Konch mester 1387-ben megkapta a megbízását, feladata volt a korábbi kolostor harangtornyának beboltozása. Felvethető, hogy a korábbi kolostor alatt a dongaboltozatos épületet érthették, a harangtorony pedig nem más, mint a templomtól nyugatra lévő, különálló négyzetes építmény volt. A következő periódust az oldalkápolna megépítése és talán az Árpád-kori templomtól délre eső helyiségek jelentették. Az oldalkápolna korát véleményünk szerint meghatározzák a kripta betöltésében talált - anyagukban az in situ megmaradt lábazati festéssel egyező - falképtöredékek. Ezek Veres Lujza vizsgálata szerint a 14. századra keltezhetők, s mivel az oldalkápolna megmaradt falfelületein korábbi festés nem került elő, valószínűleg az oldalkápolna építési idejét is meghatározzák. Hasonló - kriptával ellátott oldalkápolnára eddig példát nem ismerünk. Egyelőre nem tudjuk, ki lehetett az a kiemelkedő személy, akinek a temetkezőhelyet szánták. Az is bizonyos, hogy az oldalkápolna bontási rétegéből előkerült 1371-72-es érem a 14. század utolsó harmadára helyezi az épület visszabontását, így egy viszonylag rövid ideig fennálló építményről van szó. Ezzel egy időben a kolostor falain kívül - tőle északra és nyugatra - faszerkezetes épületek helyezkedtek el, látszólag egy település ittlétét mutatva. Valószínűbb azonban, hogy az apácák kiszolgálását végző laikus testvérek (conversusok) házairól lehet szó.
