Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002)

sekrestyében találtuk meg, ám a délnyugati falsarkot a késő gótikus déli hajófal elpusztította. Az oldalkápolna hajójának padlóburkolata ma már nincsen meg, hiszen a barokk alapozáskor megszüntették, ám az északi fal kékesszürke lábazati festése megmaradt, annak kihajlása alapján a padlószint meghatározható (tszfm. 229,69 m). Erről a szintről az északi kápolnafal mentén négy lépcsőfok vezetett le az egyenes záródású szentély alatti kriptába; a lépcsőfokok közül a legfelső már nincs meg, de lenyomatát a lábazati festés alja kiadja. A kő lépcsőfokok közül alulról a második habarcsos lekenésén deszkalenyomat látszik, így valamiféle burkolat feltételezhető rajtuk. A lépcső érkezési szintjén a hajó északkeleti sarkában két cölöplyukat bontottunk ki. Ebből az érkező térből dél felé fordulva egy kis ajtón lehetett bejutni a szentély alatti kriptába. Az ajtó küszöbköve és nyugati kőkeretének négyzetes (16x16 cm) keresztemetszetű alsó szárköve - belül a vasalattal - megmaradt. (14. és 15. ábra) A bejárati ajtó szélességét a küszöbkő alapján meghatározhatjuk, magasságát - a záradék ismerete híján - csak feltételezhetjük. A kripta járószintjét egy vékony mészhabarcs padló képezte, mely közvetlenül az altalajon feküdt. A kripta betöltését köves, habarcsos bontási omladék képezte, melyben számos festett falképtöredéket találtunk. Ezek anyagukban, festésmódjukban az in situ megmaradt lábazati festéshez köthetők, azaz a kápolna elbontásából származnak. A kápolna keltezéséhez több támpontunk is van. Egyrészt tudjuk, hogy nem a legkorábbi épület a területen. A lépcsőlejáró déli fala ugyanis, mely délre fordulva a krip14. Veszprémvölgy, apácakolostor. A jezsuita templomban feltárt kápolna kriptalejárója és a kripta kőkeretes ajtaja keletről. 2000. Fotó: Koppány András