Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - Csipkerózsika kastélya. Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai (Simon Zoltán)

hogy a középkorban a nemesi lakóhelyeket - még ha rendelkeztek is bizonyos erődítésekkel - nem csupán castellumnak nevezték, hanem igen változatos elnevezési formákkal is illették. Mivel az adott épülettípusra használt egységes terminológia Európa egyéb területein sem mutatható ki, kézenfekvő a következtetés: az elnevezési formák „sem fogalmi kategóriák, sem épületfajták és épületformák elkülönítésére nem alkalmasak". A szerző választott témája elsősorban a magánbirtokokon említett castellumok kérdését érinti. Mivel ezzel a szóval jelzett, magánbirtokon álló épületeket már 12. század végi oklevelek is említenek, nem kerülhető meg a korai (Árpád-kori, de az 1320-as évekig értett) castellumok, vagy más néven nevezett nemesi lakóhelyek kérdése. Koppány Tibor ezzel foglalkozik tanulmánya harmadik részének első felében. Magán- (nem királyi) rezidenciákról értelemszerűen csak a nemzetségek bomlásával, illetve a nemzetségektől függetlenül létrejövő nemesi családok megjelenésével párhuzamosan beszélhetünk. Ez a folyamat Magyarországon a 12. század végétől tapintható ki. Ez az időpont egybevág a magánbirtokban levőnek nevezett castellumok és más nemesi lakóhelyek okleveles megjelenésének idejével. Koppány Tibor kimutatja, hogy Nyugat-Európában latin nyelvű források a 12-14. századi nemesi rezidenciák egyik leggyakoribb formáját a mesterséges földhalmokon emelt fa- és kőtornyokat, illetve a hozzájuk csatlakozó tulajdonképpeni lakóépületeket, a mottékat nevezték castellumnak. Mivel ilyen jellegű objektumok Magyarországon is kimutathatóak, felvetődik, hogy ezek itt is a korai castellumok hírmondói lehetnek. A hazai motte-típusú építmények azonban a terepjelenségeknek olyan, régészeti kutatás nélkül erődítményként is értelmezhető csoportjában találhatóak, mely tagjainak közös jellemzője, hogy történeti forrás nem szól róluk. E csoport tagjait számos kutató számos történeti fogalommal kapcsolta össze, egyelőre azonban - kellő mennyiségű régészeti kutatás nélkül - csupán az valószínűsíthető róluk, hogy különböző korok különböző jellegű építményeinek maradványai. Természetesen lehetnek köztük korai castellumok is. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy egyes motte-típusú építmények újkori kastélyok parkjában találhatóak (például Szamosangyalos, Domahidy-hegy). Ez a jelenség utalhat a nemesi telek és az azon álló nemesi lakóhely kontinuitására is, de elképzelhető, hogy a mesterséges földhalom nem más, mint egy újkori kastély újkori parképítménye (például Kiskálló, ínségdomb). A régészeti kutatás sokszor hozza napvilágra - nem egy esetben a történeti források által nem említett objektumok egy részében is - toronyszerű építmények maradványait. Kérdéses azonban, hogy a régészetileg feltárt tornyok lakóépületek voltak-e, így joggal kapcsolódnak-e a témához? A Magyarországon ismert, vagy feltárt - döntően kis alapterületű - tornyok közül alig néhányról állítható, hogy huzamosabb ideig alkalmas lett volna lakás, sőt rezidencia céljaira. A magam részéről egyetértek Koppány Tiborral abban, hogy a forrásokban emlegetett, illetve feltárt tornyok „inkább értékek őrzésére, végső menedékül, illetve ... hatalmi reprezentáció céljára szolgáltak, ... nem elsődlegesen és kizárólag lakócélokra." E tornyok - nagy valószínűséggel - tehát más építményekkel együtt alkottak egységet, még akkor is, ha az egyéb építmények nyomai esetleg eddig - korlátozott méretű kutatás, vagy erős pusztulás miatt - nem kerültek napvilágra. Az viszont már más kérdés, hogy sokszor egyáltalán nem dönthető el, vajon a to-