Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

KIÁLLÍTÁS - Rácz Miklós: Kiállítás a budai Szent Görgy tér kutatásáról

egykori Szent György tér felé néző palota a 15. század végén, a 16. század első felében a városkép meghatározó eleme lehetett, melyet e töredékek szemléletesen idéznek fel. Belső berendezéséből budai márgából finoman faragott reneszánsz kőtöredékek, ingóságaiból bronzveretek, német és olasz díszedények töredékei, terrakotta szobortöredékek, csillártöredékek maradtak meg. A késő középkori építészeti maradványok közül fontos a második, 14. századi városfal jelentős szakaszainak feltárása a nyugati oldalon. Ez a városfal a 13. században épült első városfalon kívül épült fel a 14. század utolsó harmadában. Az egykori Teleki-palota nyugati szárnyának feltárása során minden eddiginél épebb állapotban sikerült feltárni a fal több mint 50 méteres, belül ívekkel erősített szakaszát. A feltárás az egész területen rendkívül nagy mennyiségű leletanyaggal gazdagította a középkori városi anyagi kultúrára vonatkozó ismereteket. A kiállítás különlegességei közé tartoznak a harang- és ágyúöntő műhely maradványai -, melyek az írott forrásokból is ismert királyi ágyúöntő műhelyhez kapcsolhatók -, egy műhelyhulladék miniatűr, félkész kőfaragvány okkal, melyeket a kutatók kőfaragók által készített modelleknek tartanak, legnagyobb újdonságot azonban azok a mélyre nyúló kutak hoztak, melyek feltárása a vizes, iszapos, levegőtől elzárt környezetben megőrződött, szerves anyagokból készült leleteket eredményezett. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is egyre több példa bizonyította, hogy a kútfeltárások értékes szerves leletanyagot eredményezhetnek, melyek más körülmények között egyáltalán nem maradhattak volna fenn. A Szent György téri ásatásokon előkerült, meglepően gazdag és fontos középkori szerves leletanyagból többek között számos bőr cipő és cipőtalp, fa sámfa (amilyen eddig Magyarországon csak a Börzsöny hegységből, a toronyaljai pálos kolostor szintén gazdag kútleletanyagából volt ismert), fakanalak, bőr pénztárca, több fagolyó, ecsetek, fa fésű szerepelt a kiállításon. Már előkerülésekor a feltárások legnagyobb régészeti nevezetességévé vált az a magyar-Anjou címeres selyemkárpit, melyet az egykori Teleki-palota helyén egy mélypincéből induló, sziklába vágott kútból emeltek ki. Szövetmaradványok más tárgyaknál is ritkábban kerülhettek a kutakba, tehát nehezen lehet eltúlozni a szerencse „mértékét" abban, hogy egy a királyi háztartásból származó, nagy méretű, különleges díszszövet jelentős darabját sikerült éppen itt megtalálni. A kb. 1.2 x 2.5 méter méretű selyemkárpitot rutapajzsokban az Árpádok vágásos és az Anjouk liliomos címere díszíti. Részletes tudományos értékelése már a közeljövőben várható. A tárgy kétségtelenül a középkor megismerhetőségének olyan hatásos bizonyítéka, mely minden szakember számára fontos tapasztalatot és tanulságot jelent: bepillantást enged az egykori valóság olyan természetű részletébe, melynek megközelítésére a régészet felől alig láthatott bárki esélyt. Nem véletlenül vált e lelet a kiállítás jelképévé, mely megjelent a plakátokon, s azonos méretű másolata függött a bejáratnál. Ezen a szorosan a királyi udvarhoz köthető vagy onnan származó leleten kívül több más tárgy is a királyi palota „kisugárzása" a területen, így például három reneszánsz vörösmárvány faragvány, melyek egyike a Mátyás által állított Herkules-szobor talapzatából származhat. Az írott forrásokból ismert, hogy a Várhegyre a tatárjárás után felköltözött város korai időszakában a legkésőbben létrehozott, már említett két utca közül a nyugatit Zsidó