Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

VITA - Daragó László: 20. századi építészeti gondolatok a visegrádi királyi palota helyreállításának történetében

13. Visegrád, királyi palota. Új fa födémmel ellátott terek a földszinten és a második emeleten. 2002. Fotó: Daragó László időközben bekukucskáltak az építési területre), hogy a szerkezet nem kőből vagy téglából készült, hanem elemes könnyűszerkezetből, ún. gipszbetonból. (12. ábra) Ennek használatát nem csak a Velencei Carta „új szerkezet - új anyag" elve indokolja. Bármely józanul gondolkodó elme belátja, hogy a leterheletlen falak nem tudnának ellenállni a boltozat oldalnyomásának, ha azokat hagyományos szerkezeti vastagsággal és súlyos anyagokból építenék vissza. Megalkotható lenne a boltozat akár gipszkartonból is, csakhogy annak hordozó- és függesztő szerkezetre lenne szüksége. Ez az önhordó héjszerkezet ugyanazokkal a morfológiai és statikai jellegzetességekkel rendelkezik, mint elődje: önmaga a felület és a teherhordó szerkezet egyszerre. Ráadásul nincs oldalnyomása, vagy elhanyagolhatóan kicsi. A felületet persze glettelik és meszelik, így ez a technikai bravúr nem látható, amire a kartéziánus lelkiismeret felszisszen, viszont közelebb áll az eredeti térhatáshoz, mintha elidegenítő „effektekkel" élve például: nyersen hagynák. A helyreállítás történetét bemutató helyiséget - az északi szárny keleti termét Zsigmond-kori állapotában, sík, fagerendás födémmel állították helyre. Mivel ebben a korban még ezen a szinten is laktak, ezért egy sarokban kandalló áll. A gerendák rétegelt ragasztott tartókból vannak, ami megint egy tolakodás nélküli főhajtás a carták szelleme előtt. Fafödémet a második emelet egyetlen helyisége, a lépcsőház felett alkalmaztak. Ez a kazettás szerkezet megint arra utal, hogy korban eltér a földszinti födémtől, és már a reneszánsz periódus hangulatát idézi. (13. ábra)