Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

VITA - Daragó László: 20. századi építészeti gondolatok a visegrádi királyi palota helyreállításának történetében

gatók másodévesen megkapják az ehhez szükséges ismereteket. Mivel nem bordás boltozatról van szó, még látszó alaktani részlet sem bonyolítja ennek a feladatnak az elvégzését. Ad. 2.: A boltozott történeti épület térszervezete meglehetősen kötött. A válaszfalak súlyuk miatt alátámasztást igényelnek: vagy alatta is falnak kell lennie, vagy a boltozat megerősítésének valamilyen nyoma kell, hogy legyen (pl.: heveder, annak válla, támpillér lenyomata). Az ezekből leszűrhető feltételezést össze lehet vetni a korabeli források leírásaival (pl.: Oláh Miklós), s ha ezek nagymértékben fedik egymást, akkor igen nagy valószínűséggel rekonstruálható a helyiségek kiosztása. Ad. 3.: A nyílások pozíciójának meghatározása iskolapéldája annak, hogy az épület egészének ismerete szinte egyértelművé teszi a helyét. A keleti szárny első emeleti nyílásait a helyiségekbe „bezuhanva" megtalálták. Ezek rekonstrukciója így az eredeti darabokból készülhetett el (mint amilyen például a pincetérben kiállított darab). Alaktani részletei kétségtelenek, nemkülönben a méretei. Az ismert boltozatok (lenyomatuk ott van a hátfalon) miatt a nyílástengelyeknek nincs igazán nagy mozgásterük, különben áthatja egymást a két szerkezet. Egykori pozíciójuk még akkor is nagy biztonsággal meghatározható lenne, ha történetesen nem állna rendelkezésre in-situ könyöklő elem. Ha akár egyetlen helyen, de el tudom végezni a hiteles rekonstrukciót, akkor a megoldás meglehetős biztonsággal extrapolálható a többi hasonló helyzetű helyiségbe is, hiszen tudjuk, hogy egy periódusban készültek, tehát esetlegességről szó sem lehet. Eredeti helyén lévő faragvány pedig több is van. Összegezve: Rostás Tibor kifogásait indoklás híján, továbbá a problémát nála lényegesenjobban ismerő kutatók véleménye alapján, valamint azért, mert állításainak ellenkezőjét az - építész szakma által ismert - térbeli trivialitások, egyszerű geometriai törvényszerűségek igazolják, nem tudom értékelhetőnek minősíteni. Messze a legalaposabb értékelés eddig Marosi Emő tollából jelent meg.

30 Ráadásul erényei között nem csak a tartalmi hozzászólások mértékadó volta említhető, hanem jellegzetes fanyar humora is, mely más oldalról is élvezhetővé teszi írását. Bevezetőjében, mely érdekes összefüggéseket tár fel a műemlékvédelem története és a mindenkori politikai élet összefüggéseiről, pontosan megjelöli, hogy mi a cikk célja. Eszerint elemzi, hogy az általa citált emlékek mennyiben őrizték meg forrás-értéküket, és - restaurált állapotukban - mennyiben tükrözik a művészettörténeti kutatások jelenlegi állapotát. Visegrád esetében - a megfelelő és példaszerű előzetes tudományos tevékenységet méltányolja. A Búzás Gergely által vezetett csoportot az ún. építészeti régészet fontos módszertani iskolájának tartja. Enyhe rosszallását a rekonstrukciók kapcsán a kísérleti régészettel azonos indíttatása miatt (élményadás) érezteti. Én személy szerint nem tudom, mit ért az alatt, hogy az élmény ellenére miért jelent a múlt mégis „szokatlant" és „távolit", miközben elveszíti „időhöz kötött kvalitását". Vajon ez a kvalitás csak intellektuálisan létező lehet? Elemzésében azonban a rekonstrukció tényét alapjában nem kifogásolja. A részleteket illetően azért van néhány kifogásolni valója, de ezek már a hitelesség kérdését járják körül. A díszudvar színezését a „fagylaltosnál" szokásos összeállításnak írja le (őszibarack, citrom, csokoládé), némiképp szubjektív hangot megütve. Annak ellenére is ironizál, hogy tudja, ezek a színek hitelesek, tudományos szempontból indokolhatóak. Felveti a reneszánsz loggia felett a térlefedés boltozatos megoldását, azután