Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Tolnai Gergely: Táguló lehetőségek – egy kiállítás margójára

Talán az összes légoltalmi létesítmények közül ezek vannak jelenleg a legnagyobb veszélyben. Nem csak a bontások, gyökeres átalakítások veszélyeztetik ezeket az emlékeket, hanem még a kisebb szépítések, tulajdonosváltások is. Kis méretük, s ebból következő kis tömegük miatt egy egyszerű darusautóval eltávolíthatók, illetve légkalapáccsal könnyen szétverhetők. Ezért már egy egyszerű kertrendezés, parkolókialakítás, kapuszélesítés során is könnyen eltüntetik ezeket. Azután egy darabig nyomaik még fellelhetők a betonban, az alapozások betongyűrűi a bokrok között, a szeméttelepeken pedig a kidobott, felborogatott figyelők, majd azokat is összetörik, így végleg az enyészeté lesznek. Látható, hogy a 20. század folyamán is számos katonai létesítmény épült az ország területén, ám ezek nagy része nem közvetlenül harci feladatokat szolgált, hanem sokkal inkább a honi légvédelem és légoltalom rendelkezésére állt. Kis méretük és kevéssé ismert funkciójuk miatt sokkal kevésbé állnak az érdeklődés előterében, mint a Citadella, vagy mint a komáromi erődök, ennek köszönhetően jóval kevésbé is törődnek velük. A hidegháború befejeztével, s a fegyverek új generációjának elterjedésével feladatukat is elvesztették, ezért nagy részük fenntartásához érdek sem fűződik. Az ipar korszerűsítése, illetve a régi klasszikus ipartelepek megszüntetése során pedig a terület szanálásánál telepítési helyeikre is szükség van, így még arra sem lehet számítani, hogy azért nem nyúlnak hozzájuk, mert nincsenek útban. Ezért egyre több objektum tűnik el eredeti helyéről, részben szeméttelepre szállítva és ott lassan betemetődve, részben a helyszínen szétbontva. Megőrzésük műemléki szempontból azért lenne fontos, mert bemutatná a 20. század építészetének egy kevésbé ismert fejezetét. Méretüknél fogva sem különösebb karbantartást, ráfordítást nem igényelnek, s nem foglalnak el jelentős területet más, esetleg jövedelmezőbb épület elől, azonban érdekes színfoltjai lehetnének a magyar építészet múltjának. JEGYZETEK 1 A műemlékvédelem táguló körei. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása, 2000. április 17 - július 16. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Lővei Pál. Budapest, 2000. 2 Ritoók Pál: „Ha ma lesz a holnap tegnapja". Műemlékvédelmi Szemle, 2000/1-2. Budapest 2001, 197-207. 3 Eredetileg itt jóval több állás volt. Az idők folyamán azonban legalább három géppuskás objektumot szétbontottak, s romjaikat elhordták. Az itteni kutatást tovább nehezíti, hogy a szovjet lőtéren számos, a Vörös Hadsereg által épített fedezék is található. 4 írott forrás azonban ezekről a munkákról sem szól, mindössze a területet ismerők beszámolóiból értesültem erről, illetve magam tapasztaltam. 5 Természetesen az országban számos helyen fellelhetők a háború egyéb nyomai: lövész- és futóárkok, tüzelőállások. Ezeknek azonban nincs állandó anyagú felépítményük, így nem is tartozhatnak a műemlékvédelem hatókörébe. 6 Már szóba is került egy, az egész hegycsúcs beépítését célzó terv, s ebben szerepel az állások vendégforgalmi épületekké történő átalakítása is. 7 A lövegeknek csak betonozott, középcsapos alépítményeik voltak, felmenő oldalfalaik, fedett lőszertárolóik nem, és a parancsnoki harcálláspont is hiányzik. Viszont számos kisebb fedezék nyoma látszik, melyek valószínűleg a kiszolgáló gépjárművek számára létesültek.