Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Tolnai Gergely: Táguló lehetőségek – egy kiállítás margójára

MŰHELY 135 Tolnai Gergely TÁGULÓ LEHETŐSÉGEK - EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Táncsics Mihály utcai épületének aulájában 2000. április 17. és július 16. között rendezték meg a Műemlékvédelem táguló körei című kiállítást, melyben a 20. századi épületek műemlékvédelmi helyzetét mutatták be. Felsorolták az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás, a hitélet, a mindennapok számos épületét, megemlítve, mit, miért lenne érdemes védelem alá helyezni. A kiállításról szóló kiadvány végén még egy katalógust

1 is közreadtak, mely a Hivatal által védett épületek közé felvenni javasolt objektumok mindegyikét tartalmazza. Áttanulmányozva a kiállítás anyagát és a katalógust is, kiderült, hogy van egy emlékanyag, mely elkerülte az összeállítást végző szakemberek figyelmét: a kaszárnyák körén kívül eső, katonai vonatkozású emlékek. Azóta megjelent egy, a kiállítást és katalógusát bemutató cikk, melyben néhány új szempontot is felvetnek, hogy mely építészeti emlékeket kellene a műemlékek közé sorolni, azonban erről a témakörről abban sem volt szó.

2 A hadi emlékek védelme pedig nem új keletű elképzelés Magyarországon: az öszszes „földvár", sánc tenriészetvédelmi és régészeti, a kővárak és helyeik régészeti védelem alatt állnak, s azoknak a védelmi épületeknek a zöme, melyeknek álló falai vannak, műemléki oltalmat is élveznek. Időben ez az őskori sáncoktól a 19. századi erődökig terjed. így kerülhettek védelem alá a komáromi erődrendszerek elemei és a budapesti Citadella is. Ezt a „hagyományt" folytatva, talán célszerű lenne néhány 20. századi harci objektumot is a védettek közé felvenni. Nem kiemelkedő látképi, települési értékeik miatt hiszen alig néhány objektum mérete és elhelyezése olyan, hogy városképi szerepük lehessen - hanem azért, mert ezek az épp most elmúlt század történelmének jellemző épületei, tükrözik a történelem, de még a politikai élet változásait is. E figyelemfelkeltőnek szánt dolgozatban szeretném bemutatni ezeket az építményeket, kialakulásukat, telepítési elveiket, s szeretném felhívni rájuk a figyelmet, mert kis méreteik, s telepítési helyeik miatt sorozatban bontják le őket, s egyre kevesebb látható belőlük az országban. A „katonai" vagy „hadi" emlékek alapvetően két fő csoportra oszthatók: a katonák szállásaira és tevékenységük helyszínére. A szállások, azaz a laktanyák közül a kiemelkedőbb építészeti értékekkel bírókat már hosszabb ideje próbálják védelem alá helyezni, sorsukkal tv-műsorok is foglalkoztak, így helyzetük megoldódni látszik. Más a helyzet a katonák tevékenységeinek helyszínével, azaz a harci és védelmi állásokkal. Ezeket az objektumokat is két nagy csoportra oszthatjuk: a hadsereg által használtakra - ide tartoznak a gyalogsági tüzelőállások, a parancsnoki harcálláspontok, fedezékek és a különféle lövegállások. A másik fő csoportba a légoltalom, majd a Polgári Vé-