Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bozóki Lajos: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök zsámbéki helyreállítása

A sekrestye déli falán a mellékhajó felé vékony, simított habarcson kváderfestés maradványa látható. Ezen a falon több rétegű, hasonlóan vékony, simított habarcs van. A sekrestyeajtó profilált, félköríves szemöldökkeretének záradéka alatt a keretre rakott falmag látszik. A kókeret belső síkján vörös kváderfestés van. A sekrestye déli falának belső részén a kváderfal vakolata az ajtó szemöldökzáradék alá mintegy 50 cm-re húzódik. Ebből az következik, hogy a sekrestyeajtó kerete belülről a sekrestye felől jóval alacsonyabb szemöldökkel zárult, és esetleg nem volt félköríves. A sekrestye boltozatán a bordát és a homlokívet fehér meszelésen vörös kváderfestés díszíti, illetve hasonló vörös csík kontúrozza az íves tagozatokat. A homlokíven a vörös kváderosztás nem sugárirányú. A keleti oldalon a sekrestyeapszis diadalívköve még őrzi az átboltozás indításának nyomát, miként megmaradt az apszishoz kapcsolódó keleti külső falazat sarkán a díszítő hengertagozat töredéke is. Itt a falcsorbázat, illetve az ezt vízszintesen lezáró rézsűs kő arra enged következtetni, hogy a csorbázat egy oldalirányú támpillér maradványa, amely az apszis falát déli irányból szándékozott megtámasztani. A déli csigalépcső torony és a déli kapu A jelenlegi - Sedlmayr János tervezte - rekonstrukció szerint, a déli emeleti kápolnába egy második csigalépcső is vezet, a nyugati támpillérbe épült középkori csigalépcső mellett. A téglából újonnan megépült lépcső a szentélybe, míg a régi a kápolna hajójába nyílik. A rekonstrukció alapjaként egyrészről a déli falazat csonkjában feltárt nagyobb kőhasáb szolgált, másrészről pedig elméletileg és gyakorlatilag a déli támpillér és kapuelőcsarnok körül feltárt szélesebb alapozásra támaszkodott. Mindezek mellett azonban az utóbb felépült csigalépcső földszintjén bemutatott eredeti kőcsonk a lépcsőhenger belsejébe lett befoglalva, a jelenlegi íves falsíkhoz viszont teljesen szervetlenül kapcsolódik. A szintén téglából, részlegesen rekonstruált déli kapu 13. századi eredetét csak egy falkutatás tudta volna igazolni vagy cáfolni. A helyreállítás előtti fényképen mindenesetre nem látszanak olyan műformák, amelyek stíluskritikailag ebbe a periódusba utalnák ezt az épületrészt. A magyar román kori templomépítészetnek kétségtelenül igen gyakori, de nem kötelező érvényű eleme a déli kapu. A Lux-hagyatékban őrzött alaprajzon a kapu eltérő periódusban, (de a felmérő szerint még a 13. században) épült, ehhez kapcsolódik a Lux-szerint késő gótikus csillagboltozattal fedett építmény.

2 Amenynyiben ez nem kapuelőcsarnokként, hanem kápolnaként funkcionált, logikus lenne, hogy a templom déli falát csak ekkor, a toldaléképítmény felépülésekor törik át. A déli kapu problematikáját még bonyolítja a már említett nyugati kapu részleges elfalazása, illetve az, hogy a 13. században már eleve adott volt két bejárat a templomba: egy a nyugati oldalon egy pedig minden valószínűség szerint az északi oldalról a kolostor felől. Összefoglalván az eddigieket, az előzetes szemlélődés alapján úgy tűnik, két nagy tűzkár érhette a templomot. Az egyik még valószínűleg a középkorban: ekkor újíthatták meg a nyugati kaput és a nyugati oromfalat. A második tűz utáni javításhoz tartozik vé-