Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Pintér Farkas – Szakmáry György - Lővei Pál - Tóth Mária - Deményi Attila: „Vörös márvány” faragványok nyersanyaglelőhelyeinek kutatása

MŰHELY 53 Pintér Farkas

1-Szakmány György i-Lővei Pál^Tóth Mária

3-Demény Attila

3 „VÖRÖS MÁRVÁNY" FARAGVÁNYOK NYERSANYAGLELŐHELYEINEK KUTATÁSA Bevezetés Magyarország, és tágabb értelemben az Alp-kárpáti régió képzőművészetének egyik fontos és kiemelkedő építő-, díszítőkő anyaga a „vörös márvány". A belőle készített, ma már műemléki védettséget élvező hazai képzőművészeti alkotások nyersanyagának eredethatározási lehetőségeiről archeometriai szempontból még nem készültek vizsgálatok. A „vörös márvány" elnevezés az alsó- és - kisebb részben - középső-jura korú vörös színű gumós mészköveket („ammonitico rosso") fedi, ami Magyarországon legnagyobb elterjedésében a Dunántúli-középhegység területén található meg és a Gerecsehegység kőfejtőiben már évszázadok óta bányásszák különféle felhasználási célokra. A Kárpát-medencén belül, illetve közvetlen környékén az Erdélyi-középhegységben, valamint az Északi Mészkő Alpokban és a Déli-Alpok számos területén ismertek különböző korú vörös mészkő előfordulások. A történeti feljegyzésekben, az építészet- és művészettörténeti irodalomban, de számos földtani munkában is már évszázadok óta, használatos a „vörös márvány" kifejezés, amit a kőzet tömött szövete, jó megmunkálhatósága és polírozhatósága miatt érdemelt ki. A római kortól napjainkig nagy számban fellelhető „vörös márvány" műtárgyak régészeti-művészettörténeti vizsgálatakor számos esetben felmerült a kérdés, honnan származhat az adott tárgy kőanyaga. Ennek a kérdésnek a pontos megválaszolása - a különféle kifcjlődési területek jellegzetes vörös mészköveinek egymáshoz nagyon hasonló megjelenése miatt - pusztán hagyományos petrográfiai (kőzettani) vizsgálatokkal igen nehéz, illetve - nagyon kevés kivételtől eltekintve - szinte lehetetlen. A fenti okokból kifolyólag ennek az archeometriai problémának a megoldására a petrográfiai vizsgálatok mellett - márványvizsgálati analógiák alapján (Craig et al., 1972; Herz et al., 1986; Demény et al., 1997; Müller, 1999 stb.) - stabilizotóp-geokémiai módszerrel igyekeztünk a különböző kifejlődési területekről származó „vörös márvány" bánya- és műemléki mintákat egymástól elkülöníteni, valamint a műtárgyak kőzetanyagának származási helyét megadni. 1 ELTE Kőzettani-Geokémiai Tanszék 2 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 3 MTA Geokémiai Kutatólaboratórium