Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

30 A 13. század eleji Missale Posoniensében („boldvai Missale") a húsvétot megelőző nap nagymiséjének leírásában: „Vadat presbyter in sacrarium, et ordinet se plenaria processione, id est cum uno diacono ceroferrariis et incenso procedat a sacrario ad missam." Ugyanitt, az Ordo in Parasceve leírása szerint: „Procedentes itaque de sacrario usque ad altare absque ullo cantuprostrati omni corpore in terram." Dankó József: Magyar szertartási régiségek. Esztergom, 1871. 33. és uő.: A húsvéti isteni szolgálat a régi magyar egyházban. Esztergom 1872. 32. Az esztergomi székesegyház 1498as misekönyvének szélén: „More ecclesiae Coloswariensis sacerdos celebrans e sacrario educit corpus domini super patenam et calicem..." Dankó i.m. 1871. 43. Egy kéziratos missale nagycsütörtöki előírásában: „Pontifex autem vei presbyter consecratas hostias ponat super patenam et cum syndone munda cooperiat, sigillo suo sigillet et diligenter reponat lucentibus cereis in sacrario usque parasceve." Dankó i.m. 1871. 52. A húsvét vasárnapi liturgiának az 1509-es egri „Ordinarius"-ban szereplő leírása szerint: „Subcustos autem cum plebano recondent sacramentum ad sacrarium." Katidra Kabos: Ordinarius. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Eger, 1905. 71.; Calepinus latin-magyar szótára. Sajtó alá rendezte: Melich János. Budapest, 1912. 279. Myskovszky Viktor: Uj adatok a bártfai templom építésének és felszerelésének történetéhez. Archaeologiai Értesítő, 13/1893. 66.; A sacrariumnak a piscina részeként máig használt elnevezéséről: Gardner, Julian: Cardinal Ancher and the Piscina in Saint-Urban at Troyes. Architectural Studies in Memory of Richard Krautheimer. Mainz, 1996. 81.; Koepf Hans: Bildwörterbuch der Architektur. Stuttgart, 1999. 390.; Radó, Polycarpus: Enchridion liturgicum. Romae-Friburg Brisg. -Barcinone. 1961. 1415. 31 Ilyen elrendezésre lehet következtetni abból az 1545-ös végrendeletben előírt franciaországi halotti szertartásból is, amely szerint a szertartás során a 12 koporsóvivőből 6-6 az ereklyetartókhoz és az oltárhoz kellett, hogy álljon. A gyertyákat tartók azt követően, hogy a sírhoz kísérték a koporsót, visszatértek az ereklyékhez és a főoltár elé. A Salva nos és a Requiem alatt pedig gyertyát kellett gyújtani az ereklyék előtt és az oltáron. Aries, Philippe: Geschichte des Todes. München, 1987. 226. 32 Radó i. m. 590. o.; Braun, Joseph: Der christliche Altar. München, 1924. II. 586-587. valamint Lexikon für Theologie und Kirche. I. Freiburg, 1957. 867. és uo. IX. 1964. 244. továbbá Reallexikon der deutschen Kunst I. Stuttgart, 1937. 1052.; Lexikon der Kunst. V. Berlin. 1978. 1-2.; Möbius, Friedrich: Die Chorpartie der westeuropäischen Klosterkirche. In: Architektur des Mittelalters. Hrsg. Erns Schubert-Friedrich Möbius. Weimar, 1983. 38. A terminológiához Koepf i. m. 31.; Mittellateinisches Wörterbuch bis zum ausgehenden 13. Jahrhundert. Berlin, 1959. 959.; Niemeyer, J. F.: Mediae Latinitatis Lexicon Minus. Leiden, 1984. 928.; Barthal, Antonius: Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Lipsiae, MCMI. 137., 240., 652.; Lexicon latinitatis tnedii aevi Hungáriáé. Budapest, 1988. 137. 33 Boronkai, Iván: Joannes Vitéz de Zredna Opera quae supersunt. Budapest, 1980. 50-51. 34 Tüskés Gábor-Knapp Eva: A szent vér tisztelete Magyarországon. Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Fügedi Erik. Budapest, 1986. 89. A konstantinápolyi Ecclesia S. Mariáé pervilepti templomában, feltehetően a falba vésett üregben őrizték Remete Szent Pálnak a bizánci császár által 1169-ben Konstantinápolyba vitetett holttestét. Erről: Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái. In: „Mert ezt Isten hagyta". Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest, 1986. 118., 169. 35 Monumenta Vaticana Hungáriáé. IX. Bonifác pápa bullái II. Budapest 1889. 473. A források tanúsága szerint a középkorban meglehetősen intenzív volt az ereklyék felkeresése, tisztelete által ösztönzött vándorlás. Erre is utal Pásztor Lajos megállapítása, amely szerinta kegyhelyek jelentősége különböző s időnkint változik. Az egyik a társadalom minden rétegének, a másik azonban csak bizonyos társadalmi osztályok tiszteletét bírja. Az egyikhez távoli vármegyékből, sőt idegen országokból is elzarándokolnak, más azonban csak a közvetlen környék lakói előtt ismeretes." Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. [Reprint] Budapest, 2000. 138. 36 Az ereklyekultusz egy szintén lehetséges mozzanatára, az ereklyék alkalmankénti idehozatalának lehetőségére hívja fel a figyelmet az 1397-es oklevél, amely szerint a keresztjáró napokon gyakran keresték fel ereklyékkel a kolozsmonostori apátság népei a Kolozstótfalu és Szelicse közötti Szent Benedek-templomot, Kolozsmonostor leányegyházát Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. Kolozsvár, 1994. 55., 156.