Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Pintér Farkas – Szakmáry György - Lővei Pál - Tóth Mária - Deményi Attila: „Vörös márvány” faragványok nyersanyaglelőhelyeinek kutatása

4. A vizsgált bányaminták stabili/.otóp-értékei. Rajz: Pintér Farkas vált, az adott kőzet keletkezése közben jelenlévő élőlények befolyásoló hatásai, továbbá a hőmérséklet, amely gyakran a kőzettéválás után különféle oldatok közreműködésével alakítja egy karbonátos kőzet (mészkő, márvány) C és O izotópösszetételét. Ennek alapján látható, hogy az egymáshoz nagyon hasonló megjelenésű márványok és/vagy mészkövek a kialakulásuk közben lejátszódott vagy az őket ért utólagos hatások (nyomás, hőmérséklet) eredményeképp egymástól különböző izotópösszetételt mutathatnak. A slabilizotóp adatokat a (V-PDB = Vienna Pee Dee Belemnite) nemzetközi sztenderdhez viszonyítva adjuk meg az alábbi képlet szerint: ö= (Ri/R

2-1) X 1000 ahol Rj a ^C/^C illetve ^O/^O arányok a mintákban, R

2 pedig az előbbi arányok a sztenderdben. Az adatok dimenziója ezrelék (%o). Mindezen tényezők ismeretében egy adott területen megjelenő (bányászott) márvány- vagy mészkőelőfordulás stabil C és O izotópértékeit koordinátarendszerben ábrázolva olyan csoportosításokat hozhatunk létre, ahol - szerencsés esetben - egy csoportba az egy földrajzi területen előforduló és bányászott kőzetek tartoznak. Ehhez az „adatbázishoz" az egyes műemlékekről készített méréseket hasonlítva - természetesen különböző földtani kritériumokat is figyelembevéve - nagy biztonsággal megmondható a vizsgált műtárgy anyagának származási helye. A stabilizotóp-arányok mérése az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumában működő, Finnigan MAT Delta S típusú stabilizotóp-arány mérő tömegspektrométeren történt. A 4. ábrán jól látszik, hogy a magyarországi (Gerecse-hegység) és ausztriai (Adnet) liász bányaminták - egymástól egyértelműen elkülönülve és két csoportot al-