Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

KITEKINTÉS - Kristóf Ágnes: Kulturális örökségvédelem. Egy tanulmányút tapasztalatai. Luxembourg, 2001 március 24-április 1.

meg, melyek azok az előírások és követelmények, amelyek Luxembourgot (a fővárost és vidéket egyaránt) gyakorlatilag mentesítik a reklámoktól, vagy legalábbis azok feltűnő, nagyméretű, domináns megjelenésétől. Kategorikusan csak a tető- és óriásreklámok tiltottak a védett épületeken és területeken, de nagyon szigorúan bírálják el a többi kérelmet is. Mindenekelőtt a méreteket limitálják. A műemlékeken tervezett bármilyen változtatás céljából a miniszterhez kell fordulni. A miniszter a bizottság - és a Service - javaslata alapján három hónapon belül dönt a kérelem tárgyában. Nagy problémát okozott a kérdésem, kihez lehet fordulni a döntés ellen. Nem tudták - mint mondták - ilyen még nem fordult elő. Hosszas telefonálgatás után a minisztériumtól kapott válaszuk az volt, hogy a parlamenthez. A területek és műemléki épületek megőrzéséről és védelméről szóló törvényük 1983. július 18-án lépett hatályba, azóta van érvényben. Első része az ingatlanokra vonatkozik: definícióval kezdődik, majd a két védelmi kategóriát és azok szabályait ismerteti. A második rész a védett mobíliákat tárgyalja (az ezekkel kapcsolatos feladatokat a múzeumok látják el), szintén definícióval indítva és szintén két védelmi kategória szabályait ismertetve, A rövid harmadik rész a régészettel foglalkozik. A következő a tulajdonos kötelezettségeit rögzíti. Amennyiben valaki ezeknek nem tesz eleget, akkor a miniszter kötelezést ad ki a teljesítésükre. Ha azonban erre nincs a tulajdonosnak pénze, akkor a szükséges munkákat a minisztérium finanszírozza (teljes egészében). Az ötödik rész a műemléki környezetet határozza meg. Ennek alapja az „együttláthatóság", amely nem egzakt, gyakori vitára ad alkalmat, ezért azt most akarják módosítani. A kulturális keretegyezmény lényege, célja azonnal megfoghatóvá vált, amikor az idevonatkozó magyar jogszabályi előírásokról kérdeztek. Az általam ismertetett magyar előírásokat olyannyira jónak találták, hogy javasolni fogják a bizottságnak ennek mintájára történő saját szabályozásuk kidolgozását. A törvény következő fejezete a bizottság (Comission des Sites et Monuments nationaux) hatáskörét és feladatát rögzíti, majd a büntetésekre vonatkozó részben az engedély nélkül végzett munkákra vagy bontásra kiszabható pénz- és börtönbüntetés lehetőségét és mértékét állapítja meg. Christiane elmondta, hogy a műemlékek tulajdonosai náluk is nehéz tehernek tartják ingatlanuk védelmét, az ezzel járó korlátozásokat és előírásokat. Ezeket igyekeznek ők minél több szakmai, gyakorlati és pénzügyi támogatással enyhíteni. Két vidéki helyszínre Christianéval és Johnnal közösen mentünk. Hagelsdorfban egy család jellegzetes, vidéki, egyemeletes házának bejáratát szándékozik átalakítani megfelelő hőszigetelésű új ajtó elhelyezésével és ezzel együtt a meglévő - nem eredeti - kőkeret cseréjével. Az épület nem védett és nem is védett területen áll. Mégis a műemlékvédelmi szakemberek véleményét kérik, mert fontos számukra a minél autentikusabb kialakítás. A régi családi fényképek sem segítették őket az építés korának és az akkori kialakításnak a megállapításában. A bejárati ajtók díszes megjelenésének nagy hagyománya van Luxembourgban. (6. ábra) A koronként eltérő ajtó- és kőkeret formákról nagyon szép könyv jelent meg a Service lektorálásával. Ennek és a környék védett épületein megmaradt bejáratoknak - ezeket útközben Christiane megmutatta - alapján adtak tanácsot a helyszínen. Néhány változatot megbeszéltek. Ezek alapján az ács majd vázlatot készít, amit bemutatnak - a véleménykérésért „cserében" a Service a költségek 20-25%-át támogatásként megadja.